Harkai István: Tekerni kell, ennyi az egész. És biciklin ülve a legőszintébb a „Vigyor"

Harkai István kerékpárboltos, kerékpáros egyesületi vezető és a mai napig aktív bicikliversenyző valószínűleg azon kevés mohácsiak közé tartozik, akiket becenevükön többen ismernek, mint a polgári nevükön. Ja, a Vigyor!... - csapnak a homlokukra nem ritkán azok, akik a valódi nevét meghallva elbizonytalanodnak kissé, kit is hozott szóba beszélgetőpartnerük. Márpedig leendő interjúalanyunkat több dolog miatt is érdemes szóba hozni... - Egy neves angol futballedző egyszer úgy nyilatkozott: „Egyáltalán nem igaz, hogy a futballban élet-halálról van szó. Nem igaz. Merthogy attól...

Az egyetemistáknak adható legmagasabb tudományos díjat kapta meg Schuth Gábor

Nemrég igen rangos díjat vehetett át a Magyar Tudományos Akadémián városunk szülötte, ifj. Schuth Gábor: a kitüntetés értékét növeli, hogy ez a legmagasabb tudományos fokozat, amit az egyetemi hallgatóknak e pillanatban hazánkban adhatnak. A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának humánkineziológia MSc szakos hallgatója az MTA elnökétől, Pálinkás Józseftől, illetve az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnökétől, Prof. Szendrő Pétertől vette át a díjat. - Mi is a hangzatos nevű humánkineziológia? - E tudományág az emberi (sport) teljesítmény objektív...

Baráth Gábor: hagyományápoló, sikeres fotós, munkája pénzérmén is megörökített

Lezárult a Fotózd le Európa energia jövőjét! elnevezéssel meghirdetett Európai Uniós fotópályázat, amelyre Honnan jön az energiánk 2050-ben? címmel beküldött alkotások sorában a mohácsi Baráth Gábor fotója is díjazott lett.- Művészi árnyékfotó az, amit a töltés Vadászkürt utáni részén készítettem, háttérben a református templom tornyával - ismertette Baráth Gábor a felvételünkön kezében tartott képet. - A címének azt adtam: A jövő - a tudatos energiairányításé. Azt kívántam ábrázolni, hogy az energiatudatosság egyre fontosabbá válik az életünkben, s a környezettudatos...

Katona Mária - A mohácsi...

Akkurátus ábrázolás, lelket melengető színek és átgondolt témaválasztások: Katona Mária képei nem csak egyik-másik mohácsi...

Csollákné Takács Lívia:...

Ettől a tanévtől öt esztendőn át Csollákné Takács Lívia irányítja a munkát a Mohácsi Térségi Általános Iskolában. Az új...

Szenn Istvánné: „Használni...

Szenn Istvánné mohácsi pedagógus az idei augusztus 20-i, ünnepi képviselő-testületi ülésen vehette át munkássága...

Darazsacz István: Mohácson a néptánc népszerüsítője évtizedek óta

Táncosként a külföldi fesztiválokon résztvevő együttesekkel szövődött barátságát kívánta kamatoztatni, azoknak a rendezvényeknek a hangulatát szülővárosában megismertetni, amikor szorgalmazta Mohácson is egy ilyen nyári program rendezését. Jó, hogy az ötlete megvalósításának támogatói is voltak, hiszen a Nemzetközi Néptánc Fesztivál idén már tizenhetedik alkalommal augusztus hónapban meghatározó idegenforgalmi eseménye a városnak.A hagyományok szerint három napos program ezúttal négyre bővül, ugyanis a Darazsacz István vezette Zora tánccsoport augusztus 16-án 20 órától önálló, az...

Aki nem csak zenét, hanem jó borokat is „hangszerel”: Horváth Zoltán

- A pár éve elhunyt kiváló borásznak, Figula Mihálynak volt egy szép mondata: „A jó borok finoman hangszerelt alkotások". Tényleg azok? - Tényleg. Ahogy egy zenemű sok-sok apró részletből épül fel, úgy a borok is igen-igen összetett folyamat eredményeként készülnek el, s kerülnek végül palackba, majd a borivók poharába. És ahogy a zenében - legyen szó egy népdalról vagy egy nagyzenekarra írt műről - minden hangnak a helyén kell lenni, úgy a szőlő gondozása, a bor készítése sem engedi, hogy az „alkotó", az „előadó" akárcsak egyszer is hibázzon....

Barics Zsolt - Nem csak árulja, de bajnoki szinten főzi is a halat

Szinte egyszerre érkezünk a találkozóra, ő is pontos. Már első benyomásra kiegyensúlyozott. Ahogy mondani szokás, sugárzik róla, hogy a helyén van. Mohács egyik ismert „halas emberével", Barics Zsolttal egy forró nyári délutánon beszélgettünk - árnyékban, limonádé mellett. - Az élő hal nem bírja a meleget, télen könnyebb vele - kezdi, nekem pedig feltűnik, hogy még az időjárással összefüggésben is a halak jutnak eszébe. Következő mondatával erre csak ráerősít: „Szerintem a hal az 'r' betűs hónapokban a legízletesebb." A nullás kilométerkő...

Bélavári Zita: Boldog ember...

Menyasszonyi ruhák, koszorúslány ruhák, örömanyák gálaruhája, alkalmi ruhák - ezek hozták a hírnevet Bélavári Zitának. Az...

Dr. Benyeda János:...

A munkatársak ereje olyan mértékben nőtt, hogy számomra a munkának mára a kellemesebb része jut - mondja dr. Benyeda János,...

Szenvedélye volt a foci,...

"A Hargitai". Jellegzetes figurája a baranyai közéletnek. Sajátos hangszín, összetéveszthetetlen stílus, markáns...

A kereszténység egy mohácsi művész prizmáján keresztül - Kedves János kiállítása a moziban

A tavalyi, a sorban a tizedik, Mohácsi Képző- és Iparművészeti Szalon fődíját városunk ismert festője, Kedves János nyerte el. A kitüntető titulus mellé egy önálló kiállítás megrendezésének lehetősége is járt. A művész „Kereszténység" című tárlata már megtekinthető a Kossuth Filmszínházban. Az alkotóval a megnyitón beszélgettünk. - Létezik a radikális teológia irányzata, mely szerint Isten, mint eszményi lény, meghalt - mondja Kedves János, és hozzáteszi: az említett teória képviselői próbálják őt újra összerakni, feltámasztani. „Úgyis felfogható, hogy az emberek...

Kocsis Ferenc: „Mohácson születtem, minden ideköt. Jó itt élni."

A Kocsis nevet Mohácson bizonyára csak kevesen nem tudják hova tenni. Volt időnk rá, hogy megjegyezzük, a családi sportbolt vállalkozás ugyanis idén ünnepelheti negyedszázados fennállását. A cégvezetővel az elmúlt évekről és arról is beszélgettünk, mit jelent mohácsinak lenni. - Édesapám a szajki bisztrót vezette, miután felépítette annak üzleti részét. - kezdi a visszaemlékezést Kocsis Ferenc. „Vendéglátós vér volt benne, édesanyám szeme előtt viszont valami nyugodtabb állás lebegett." - folytatja, és bevallja: „Tapasztalat nélkül, Pécsett néztünk ötletek...

Szól a rádió és hatvan éve százával gyűlik is a mohácsi Tóth Gyulánál

Tóth Gyula kicsit úgy van a rádiókkal, mint Gombóc Artúr a csokoládéval. Merthogy e finomság lehetett egyenes és görbe, szögletes és lyukas, rövid és hosszú és még ezerféle, egy volt a lényeg e népszerű mesealaknak: csokoládé legyen. Tóth Gyulának pedig jó hatvan esztendeje az a fontos: rádió legyen. Hát, efféle szerkezet van a birtokában elég: több mint hatszáz különböző darab és típus. És még mi minden... Amikor leendő interjúalanyomat azzal kerestem meg, hogy a rádiómúzeuma és különleges gyűjtőszenvedélye érdekelne, a műszaki emberekre jellemző pontossággal és...