Hatott a Dobos-módszer: a trombitás Mausz Erzsébet már Essenben fújja, nem is akárhogy

2016. december 04. vasárnap 09:15

Mausz Erzsébet gyerekkora óta a zenének él, egy kéthónapos kitérőt leszámítva sohasem távolodott el tőle. Jelenleg a világhírű esseni Művészeti Egyetem hallgatója, nagy álma, hogy neves zenekarban zenélhessen.

A 23 éves Erzsébet Mohácson született, az általános iskolát és a gimnáziumot is itt végezte. Édesanyja óvónő a Kossuth utcai óvodában, édesapja pedig a Radnóti Szakközépiskola tanára és igazgatóhelyettese volt, ma már mindketten nyugdíjasok. A családban mindenkit megérintett a zene, ám meghatározóvá csak a legidősebb fiúnál és Erzsébetnél vált.

- Nyolcévesen kerültem Dobos József tanár úrhoz, akinél a bátyám hosszú évekig kiemelkedő eredményeket ért el, ezért is gondolták a szüleim, hogy nála jó kezekben leszek - kezdte a mohácsi lány.

Végül a tanár úr foglalkozásai és energiája, a rengeteg gyakorlás, a szorgos hétköznapok és a zenének áldozott hétvégék meghozták az eredményt.

- Bevallom, kezdetben leginkább a társaság miatt szerettem a zeneiskolát, hiszen az együtt töltött idő és a felejthetetlen zenekari utak összekovácsoltak minket. Életre szóló barátságok köttettek az iskola falai között. Tanár úr nem is nézte jó szemmel a gyakorlást, a munkát hátráltató bandázásunkat, ezért gyakran és előszeretettel alkalmazta, a már annyi emberen jól bevált „Dobos-módszert", vagyis a békaügetést és guggolást, ezért pontosan tudom, hogy a zeneiskola folyosója milyen hosszú tud lenni.

Kultúrák és a zene találkozása

- Osztályunk egy nemzetközi válogatott, olyan, mint egy nagy család, a világ számos pontjáról, Japánból, Taiwanból, Spanyolországból, Svájcból is érkeztek. Az egyetem rengeteg projektet szervez, melynek köszönhetően ebben a szemeszterben Mozarttól a Figaro házasságát játsszuk, emellett többször működünk közre a düsseldorfi és duisburgi Operaházak előadásain. Professzorunk ismertségének köszönhetően pedig Németország több zenekarában is játszhattunk már.

Érettségi után úgy döntött, a szekszárdi tanítóképzőben folytatja tanulmányait, ám a zene szeretetének és Pecze Istvánnak, a szekszárdi zeneiskola igazgatójának köszönhetően két hónapnyi kitérő után, mégis a zenei pálya mellett döntött.

- Bátyám, aki ekkor már évek óta Németországban élt, és az egyik legnevesebb főiskola trombita szakán tanult, segített nekem az iskola kiválasztásában, a meghallgatások lebonyolításában és a felkészülésben is, ezért nagyon hálás vagyok neki. Mellette Horesnyi Mónika és Nagy Gábor idejüket nem sajnálva, hatalmas türelemmel készítettek fel az elméleti és a zongora felvételire, melyre 2013. májusában került sor.

- Zeneelmélet és zongora az első napon, a főtárgy, a trombita, a másodikon. Rengeteg jelentkező közül én is azon kevés szerencsés közé tartoztam, akik felvételt nyertek a téli szemeszterre, így 2013. októberében az esseni Folkwang Universität der Künste intézményében, Laura Vukobratovic osztályában megkezdhettem tanulmányaimat.

Mohács önkormányzata anyagilag is támogatja a külföldön tanuló zenészeket, ami hatalmas segítség az otthonuktól távol lévő mohácsiaknak.

- Jelenleg a diploma megszerzése a közvetlen célom, amit reményeim szerint nemsokára a kezemben tarthatok, majd szeretném, ha egy jó nevű zenekarban zenélhetnék, vagy szívesen továbbadnám a tudásomat a fiatalabbaknak.