Takács Lajos szerint nem elérhetetlen a dobogó a mohácsi focisták számára, s idővel az NB III sem

2020. január 27. hétfő 11:58

Takács Lajos szerint nem elérhetetlen a dobogó a mohácsi focisták számára, s idővel az NB III sem

A Mohácsi TE 1888 futballcsapatának nem kellett például a törökországi Belekbe utazni edzőtáborozásra, mert a városban minden feltétel adott a téli felkészüléshez. Ráadásul a fiúk nem is siránkoznak, már alig várták a januári kezdést. Rendben megy a munka, Takács Lajos vezetőedző szerint még a dobogó is elérhető számukra a Baranya megyei I. osztályban. 

 

- Elcsépelt közhely, de az összes kezdet nehéz.


- Csakhogy ez ránk nem volt igaz - jelentette ki büszkeséggel a hangjában Takács Lajos, a mohácsi felnőtt, illetve ifjúsági labdarúgók szakmai vezetője. - Most jöttem rá, hogy mi egy „munkás" együttes vagyunk. A srácok két hónap elteltével alig várták, hogy ismét labdába rúghassanak és futhassanak. Felénk, az újvárosi stadionban január 22-én indult újra az élet.

- Mindenki a füvön van, aki kicsit is számít?


- Egy hiányzónk akad a korábbiakhoz képest. Fellai József munkahelyi elfoglaltsága miatt csak heti két edzésre tudott volna eljönni, ezért inkább abbahagyta nálunk a játékot. Sajnos korábban Spannenberger János keresztszalag-szakadást szenvedett, neki a tavasz a gyógyulással telik majd. De 22 fővel azért számolhatok.

- Honnan verbuválódtak a gárda tagjai?

- Húszan mohácsiak, vagy a közvetlen környékről valók, ezt helyesnek tartom. Ketten érkeznek rendszeresen távolabbról, Pécsről, Újpetréről. A helyi erőkre helyezzük a hangsúlyt, ezzel is szeretnénk a szurkolóink kedvében járni. Érzelmileg könnyebb kötődni egy olyan klubhoz, ahol mindenki a sajátjait láthatja, méghozzá hétről-hétre.

Nem passzol

Takács Lajos korábban az élvonalban, meg az NB II-ben szerepelt, többek között a Mohácsban. Most mégis ahhoz tartja magát, edzőként már nem száll be a játékba. Nem kívánna 52 évesen 20 esztendős legényeket üldözni. Az a véleménye, ha szeretne passzolgatni, akkor elmehetne a haverokkal a grundra, mert a mostani feladata már nem a saját ambícióinak kiélésének ideje. Tehát Lajos már nem passzol, csak figyel, szól, irányít, esetleg füttyent, megnyomja a stopperóra gombját.

- A célkitűzések változtak?

- Ősszel a 4. helyen végeztünk. Az eredeti terv az 1-5. helyezése elérése volt, tehát lemaradásunk önmagunkhoz képest nincsen. De a dobogó sem egy színes álom számunkra.

- Lehet ebből idővel harmadik vonal?
- Idén tavasszal bizonyosan nem. De nem túlzok, az igény meglenne rá, a feltételek is szinte adottak. Például, a műfüves pályánk nagyon népszerű az ellenfelek körében. Ezért, kizárólag hazai felkészülési mérkőzéseink lesznek a rajtig, március elejéig.

- Mire helyezik a hangsúlyt az edzéstervben?
- Az állóképesség javítása mellett be szoktunk iktatni kimondottan erőnléti foglakozásokat, meg technikai jellegű gyakorlatokat egyaránt. Hétvégén a mérkőzések jönnek, hétfőn meg pihenőt kap mindenki. Már tavaly decemberben körvonalazódtak az elképzelések, remélem sikerül a kitűzött feladatokat végrehajtani.

- A habitusát ismerve csak kevesen rettegnek, amikor megjelenik a gyep szélén.

- Engem a kisebbek is tegeznek, ezt így tartom rendjén. Veszem a futballhumort, adok és kapok is belőle. A tekintélyt nem a magázódással szeretném megszerezni. Mindenki tudja, érti, munka közben nincsen viccelődés, annak máshol van a helye, ideje. A tiszteletet amúgy egyéb módszerekkel is fenn lehet tartani, nem csak a megszólítással.

 

Pucz Pétter - Fotó: Dittrich Éva (archív)