Sok ezer ember előtt adták át 1976-ban a Mohácsi Történelmi Emlékhelyet

2024. május 17. péntek 14:16

Sok ezer ember előtt adták át 1976-ban a Mohácsi Történelmi Emlékhelyet

Bár a Mohácsi Történelmi Emlékhelyet több, mint négy és fél évtizeddel ezelőtt, 1976. augusztus 29-én avatták fel, annak megépítését már sokkal korábban is kezdeményezték. Az 1959 -1960-as évpárra eső ásatások kapcsán, a munkálatok vezetője, Papp László is javaslatot tett rá, az a kezdeményezés azonban végül elhalt. De a történelmi esemény 450. évfordulójára azért elkészült a munka. Annak is már negyvenhét éve, amikor legalább ötezren, egyes beszámolók szerint tízezren jelentek meg a rendezvényen Sátorhelyen.  

 


Már a kezdetek kezdetén többen leszögezték, szó sem lehet az évforduló kapcsán semmilyen ünnepről. Kizárólag a megemlékezés szó jöhet számításba, a mohácsi, 1526-os gyászos csatavesztés kapcsán. Mindez természetesen különösebb magyarázatot sem igényel.

 

Mindenesetre a korabeli Dunántúli Napló 1976. augusztus 30-án adott hírt a társadalmi, politikai összejövetelről. Ahol természetesen a politikusokon - akkori szóhasználat szerint az elvtársakon - kívül ott foglaltak helyet az első sorokban a katonák, a társadalmi szervezetek képviselővel közösen.

Cseppet sem meglepő módon, az egyház hivatalosan távol maradt a nyitóünnepségtől. Emiatt ma bárki joggal csóválhatná a fejét, de akkoriban mások voltak a szokások.


A kopjafaerdőben, 1976. augusztus 29-én, éppen 11 órakor kondult meg a lélekharang -, némi ateista ellentmondással. Ezt követően fanfárok hangjaira a díszszázad is elfoglalta a helyét.

A Himnusz elhangzását követően, Bodor Tibor színművész mondta el Kisfaludy Károly Mohács című költeményét. Ezt követően kapott szerepet a Mecsek Fúvósötös, Előadásukban Bakfark Bálint Fantázia című művét hallgathatták meg az egybegyűltek.

Az utolsó zenei hangok elhalkulását követően, dr. Ádám Antal, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke köszöntött mindenkit, aki fontosnak tartotta, hogy személyes jelenlétével tisztelje meg az eseményt.

Ekkor következett dr. Ortutay Gyula történész ünnepi beszéde.

Az elismert szakember igyekezett a négy és fél évszázaddal korábbi gyászos napot szélesebb ívben értelmezni, beleszőve a marxista történelmi szemléletet is. Az elvtársnők, elvtársak megszólítás, a '45 utáni földosztásra való utalás, a termelőszövetkezetek szervezésével való példálózás különös politikai párhuzamként hatott. De a naptár 1976-ot mutatott, a nyár végét jelezte.

Záróakkordként kard villant, a gépkarabélyokból díszsortűz dördült el. A modern technika talán kissé idegenül hatott, ágyúlóvés döreje nyilván méltóbb lehetett volna a pillanathoz. Ám a rendezők másképpen álmodták meg a koreográfiát.

De azért a kegyelet virágait elhelyezték az emlékparkban az emlékezők közül, a kiválasztottak.


Az eredeti neve Mohácsi Történelmi Emlékhely volt a területnek, 1976-tól kezdődően, amikor az első összejövetelt ott megrendezték.

Aztán eljött a 2012-es év, amikor felvette a Nemzeti Történelmi Emlékhely elnevezést. A területe mintegy 7,5 hektár nagyságú. Immár egy közel fél évezreddel korábbi, komoly magyar történelmileg tragikus eseménynek állít örök mementót.


A pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársa, majd igazgatója volt dr. Papp László (1903-1973), aki eredetileg jogászként végzett a szegedi egyetemen. Az ő nevéhez fűződött az első eredményes régészeti kutatás a mohácsi csatamezőn.

A témáról tanulmányt is írt, az pedig 1962-ben jelent meg. Az előzményekről 1960-ban számolt be a régész. A feltárások helyszínrajzán kívül a kibontott sírokról, tárgyi emlékekről is beszámolt a különnyomat.

Annak egyik példánya a Csorba Győző Könyvtár Helyismereti Gyűjteményében ma is fellelhető, de nem kölcsönözhető, csupán a helyszínen lehet tanulmányozni azt.

Képünkön: a Hazafias Népfront képviselői is koszorúztak.

Pucz Péter - Fotó forrása: a Mohácsi Történelmi Emlékhely című kiadvány