Rekkenő hőség, jó hangulat a Mohácsi Polgárok Olvasóköre immár hetedik Aratónapján

2013. július 20. szombat 18:00

Rekkenő hőség, jó hangulat a Mohácsi Polgárok Olvasóköre immár hetedik Aratónapján

Ugyanazt csináljuk most is e napon, mint az eddigi hat alkalommal: aratunk - mondta magától értetődően szombat délelőtt a Mohács alatti búzamezők szélén Szűcs László, a Mohácsi Polgárok Olvasóköre vezetőségi tagja, s valóban, a folytatásban a gabona betakarításának jutott a főszerep, de azért a sorrendben hetedik Aratónapon sok egyéb dolog is történt...

Akárcsak 2007-ben, az első ilyen hagyományőrző rendezvényen, ezúttal is hintókon, lóháton, kocsikon, élő népzene, hangos énekszó mellett vágott neki az útnak a Gőzhajó utcai köri székház elől a sokaság az útnak. A nem mindennapi látványosságot sokan bámulták meg, amerre a menet elhaladt, számosan álltak ki a házuk kapuja elé vagy álltak meg egy pillanatra a piacról, vásárlásból hazatérve, hogy a vonulókat nézzék.

A helyszínen, a Kölked felé vezető út mentén Pécsiné Spitz Krisztina olvasóköri elnök köszöntötte a több mint kétszáz fős közönséget, köztük Lajdi Klára és Kovácsné Bodor Erika alpolgármestereket, Csősz István kanonok-plébánost és Bognár Attila plébánost.

Köszöntőjében Kovácsné Bodor Erika köszönetet mondott az olvasókör tagságának, hogy megőrizni igyekeznek e hagyományt, népviseletbe öltözötten bemutatva azt a nehéz munkát, amely régen a parasztság életének egyik legmeghatározóbb eseménye volt. Meghatározó, igen, hiszen a búza aratása az új kenyérnek való előteremtését, az életet, a jövőt jelentette.

- Évekkel ezelőtt, amikor az első Aratónapokat rendeztük, sokan kérdezték tőlünk: jó, jó, de mitől olyan nagy dolog ez az egész? - tette fel a kérdést Szűcs László, nyomban meg is válaszolva azt: ki kell próbálni e munkát, s majd mindenki eldöntheti, hogy nagy dolog-e ez a fizikai tevékenység vagy sem?

Nos, többen is kaszát ragadtak a közönség soraiból e napon, s alig egy-két percnyi munkálkodás után már vastag izzadságcseppek jelentek meg a homlokokon, és bizony többeknek már ennyi időt után is érezte a karja, a dereka, hogy tűző napon, rekkenő hőségben tényleg „nagy dolog" a kézi erővel, szerszámokkal történő aratás... S ahogy korábban, Szűcs Lászlótól ezúttal is számos érdekességet tudhattunk meg az aratás évezredes tradícióiról, jelentőségéről, s e tevékenység kultúrájáról, eszközeinek fejlődéstörténetéről.

Hogy a kaszálást jó hangulatban kezdje el a búzatábla szélén felsorakozott aratóbrigád, ahhoz a citerásokkal kiegészülő köri dalárda aratódalcsokra nyújtott segítséget. A folytatásban Bognár Attila kérte az Úr áldását a learatandó gabonára, az abból készülő új kenyérre és azokra is, akik ezt az áldozatos munkát végzik.

A közös imádság után következett a terület gazdájának és az aratóbrigád vezetőjének alkuja arról, hogy milyen feltételekkel is vágnak neki a kaszások és segítőik a roppant, a bemutató-jelleg miatt alig néhány perces munkának? Szűcs László eleve kellemetlennek tartotta, hogy minden évben hosszasan kell erről vitatkoznia Pécsi Istvánnal, de üsse kő, megteszi. A fizetség mellett arról is tudakozódott, hogy vajon csinos lányok milyen gyakran futnak majd a kaszásokhoz, hogy nekik finom, hideg fröccsöt kínáljanak?

Emellett a munkavédelmi szabályok betartása is szóba került, mi több, a brigádvezető a délutáni alvás és pihenés időtartamáról ugyancsak érdeklődni próbált. E felvetések hallatán - a jelenlévők nem kis derültsége közepette - Pécsi István egyre csak a fejét csóválta, kijelentve, hogy nem nyaralókat, láblógatókat vár e nehéz munkára, s úgy látja, Szűcs László hiába visel jóféle kalapot, valahogy csak megsütötte a fejét a Nap, olyan képtelenségeket hord össze...

A végén csak egymás tenyerébe csaptak, s Gadányi Mátyás, a kör tiszteletbeli elnöke már nyújtotta is nekik a frissen kitöltött pálinkát, hogy az alku résztvevői megihassák az áldomást végre. A szervezők, a házigazdák ezúttal is maximálisan odafigyeltek a rendezvényt megtisztelő közönségre: az erősen tűző Nap sugarai elől oldalt nyitott sátrakban lelhettünk árnyékos menedékre, a jelenlévőket frissen sütött pogácsával és lepénnyel kínálták.

Hallhattunk élő népzenét is, a kitelepült árusoknál finom méz, mézeskalács és puszedli kellette magát. Az aratóebéd elfogyasztása után némi pihenő következett, majd az esti Aratóbálra kezdett készülődni a Mohácsi Polgárok Olvasóköre tagsága és kedves vendégeik.

Ádám Miklós