Különleges nap: Mohácson találkoztak a Vesztergombi leszármazottak

Nagy munkával, hosszas előkészítéssel sikerült megszerveznie Vadász Oszkárnénak, hogy a Vesztergombi család leszármazottai egy kötetlen összejövetelen találkozhassanak, illetve megismerkedhessenek, hiszen voltak, akik először látták egymást. A nem mindennapi eseménynek a Mohácsi Polgárok Olvasóköre adott otthont augusztus 17-én, szombaton.

Az egyik teremben egy asztalon újságcikkek, kivágások, régi fotók sorakoznak - a család múltjára és eredményeire emlékeztetve. Kiderül, hogy vadregényes az eredettörténet: Főnemesi gyökerek, száműzetés és szerelem vezettek Lengyelországtól Szibérián és Erdélyen át Magyarországra, azon belül is Lánycsókra.

- Öt évvel ezelőtt volt már egy kisebb összejövetel, ahol csak az unokatestvérek találkoztak, de azt szerettem volna, hogy a fiatalok is ismerjék meg egymást - tájékoztat Vadász Oszkárné, majd hozzáteszi: „A fél társaság doktor."

Valóban rendkívül magas „az egy négyzetméterre jutó" kutatók, tudósok, professzorok, doktori titulussal rendelkezők száma. Pataki György készségesen segít kiválasztani közülük a beszélgetőtársakat.

Mink János, Vesztergombi Júlia fia, kémikus, egyetemi tanár, négyszeres doktor, a legendás Lomonoszov Egyetemen végzett. Az MTA Természettudományi Kutatóközpontja mellett a veszprémi Pannon Egyetem, a Müncheni Műszaki Egyetem és a Stockholmi Egyetem is ott szerepel munkahelyeinek sorában.

Vallja: „Egész életemben azt csinálhattam, amit a legjobban szeretek. Bár nyugdíjas vagyok, de a tudományt nem lehet abbahagyni." Fontosnak tartja az idős, ám szellemileg friss professzorok megbecsülését a tudás hatékony átadása és a tudomány fejlődése szempontjából.

Lovász László ötven évvel ezelőtt kezdett udvarolni egy Vesztergombi lánynak. A nemzetközi pályát befutott matematikus az ELTE tanára, de a világhírű amerikai Yale Egyetemre is meghívták, továbbá a Microsoft is profitált a hálózatelméletekkel foglalkozó szakember tudásából.

Mint mondja: „A célunk olyan matematikai modellek kidolgozása, melyek más tudományterületeken hasznosíthatók." Az alma nem esett messze a fájától, fia szintén matematikával foglakozik, doktorandusz az Egyesült Államokban, a Massachusetts Institute of Technology-n.

Vesztergombi György fizikus professzor, aki éppoly jó kedélyű, fiatalos és közvetlen, mint két előző riportalanyunk, Mohácson született. E tény - beszámolója szerint - annak köszönhető, hogy édesanyja egy lánycsóki szüretről hazafelé tartva, talán a hepehupás, göröngyös út miatt, a vártnál valamivel hamarabb, itt adott neki életet.

Tanulmányai, illetve munkája során Moszkvában, Münchenben, Párizsban és Genfben is megfordult. Bár szerényen hárít, de nem vitás, hogy szakterületének élvonalába tartozik: elég, ha a svájci részecskegyorsítót említjük. A CERN-ről, azaz az Európai Nukleáris Kutatási Szervezetről megjegyzi: „Az a világegyetem leghidegebb pontja, mert ott mindössze 1,8 Kelvin fok van, míg a világűrben 2,73."

A történeteket még órákon át lehetne hallgatni, és nem csak a három, cikkünkben megszólaltatott családtag szájából. A Vesztergombiak voltak például azok, aki az 1920-as években Mohácson az első rádiókészülékeket gyártották.

Csak remélni lehet, hogy valaki már dolgozik a temérdek értékes anyag, életmű és elbeszélés összegyűjtésén, rendszerezésén az utókor számára.

Képünkön: Hárman a népes családból, (balról jobbra) Pataki György, Lovász László és Vadász Oszkárné.

Cserdi Áron