Gyász és megújulás - A mohácsi csatára emlékeztek városunkban

A mohácsi csata 487. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést városunkban augusztus 25-én, vasárnap. A rendezvényen énekkel, verssel, szónoklatokkal és koszorúzással tisztelegtek a közel fél évezrede elesett hősök előtt.

A tíz órakor kezdődött szentmisét követően a Széchenyi téren gyülekeztek az emlékezők, hogy részesei lehessenek a Fogadalmi Emléktemplom melletti II. Lajos szobornál zajló programnak.

A kristálytisztán és örvendetes tökéletességgel megszólaló Bartók Béla Vegyeskar énekprodukciói, valamint a Mohács-Palotabozsok-Somberek Ifjúsági Fúvószenekar pontos és megbízható játéka mellett egy remekül kiválasztott vers - Ábrányi Emil Él a magyar című költeménye Réhm Istvánné előadásában - is emelte a rendezvény színvonalát.

Az első szónok, Nagy Kálmán a városvédő és városszépítő egyesület tagja rámutatott: Minden nemzet életében vannak sorsfordító események, és ez különösen igaz a magyarokra.

A mohácsi pedagógus, aki a tőle megszokott alapossággal világította meg a csata történelmi előzményeit és körülményeit, kiemelte: A szultán a kor egyik legnagyobb és legmodernebb hadseregével rendelkezett.

Mint mondta: A hősök kiválósága abban áll, hogy nem rettentek meg az ellenség túlerejétől, bár bizonyosan tudták, talán életük utolsó napjára készülnek.

A lokálpatrióta tanár hangsúlyozta: Mohács nem puszta gyász, hanem a megújulás jelképe is; a remény, a hősiesség, a bátorság és az önfeláldozó hazaszeretet példája.

A Vitézi Rend képviseletében felszólaló vitéz Komlósi Mihály felidézte a csata főbb mozzanatait és a veszteségeket, aláhúzva, hogy a törökök jelentős harcászati és technikai fölényben voltak a magyar hősökkel szemben.

A városi rendezvény az emlékezés koszorúinak elhelyezésével ért véget a II. Lajos szobornál.

A csata napján, augusztus 29-én a Széchenyi térről délután fél ötkor ingyenes autóbuszjárat indul a Történelmi Emlékhelyen tartandó emlékünnepségre.

Képünkön: Nagy Kálmán, a vasárnapi emlékünnepség egyik szónoka

Cs. Á.