A kitalált hagyományok nem nőhetnek a Busójárás fölé - vallja Englert Antal maszkfaragó
2013. április 08. hétfő 17:58

Nemrég Ferkov Jakab, a Kanizsai Dorottya Múzeum igazgatója tartott előadást a Busójárásról a Néprajzi Múzeumban, s ennek folytatásaként a napokban Englert Antal beszélt ugyanott arról, hogy miként él tovább e néphagyományunk, s hogy a közösségi identitásra hat-e, s ha igen, miként, hogy e tradícióból részint idegenforgalmi látványosság lett.
Az eseményt - számos érdeklődő mellett - több jeles néprajzkutató és Dr. Csonka-Takács Eszter, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának igazgatója is megtisztelte jelenlétével.
- Autentikus néphagyomány vagy fesztivál? Valóban átélt, megélt élmény vagy „csak" látványosság? Mi volt egykor és napjainkban mi a népszokások szerepe az egyén, illetve a közösségek életében? - nagyjából e kérdések mentén igyekeztem felépíteni filmvetítéssel is egybekötött előadásomat - mondta a Mohácsi Újság.hu-nak hazaérkezése után nem sokkal maszkfaragó Népi Iparművészünk.
Megtudtuk: a rendezvényen a Néprajzi Múzeum archívumában lévő, a Busójárásról régebben készült filmek, bejátszások peregtek, s ezeket igyekezett magyarázni, a látottakat érthetőbbé tenné Englert Antal. S ha úgy adódott, akár kritizálni is.
- Vizuális korban élünk, s mivel a Busójárás iránt évről évre fokozódik a médiaérdeklődés, e hagyományunk képi megörökítése minden korábbinál nagyobb méreteket öltött. Ez örvendetes, de adódik a kérdés: vajon minden ilyen film vagy híradós beszámoló valós képet ad-e az itteni farsangi történésekről, s tartalmukban csakugyan képesek-e hűen megmutatni e szokás lényegét? Abban, hogy e kérdésre a jövőben igen legyen a válasz, óriási a felelősségünk nekünk, mindazoknak, akik belülről, szereplőként éljük meg e pár napot: a busóknak, a maszkfaragóknak, a szervezőknek, s mindenkinek, aki valamilyen módon közvetíti e kultúrát.
- A mi feladatunk az ismeretek, a mélyebb ismeretek átadása e folyamatban, éppen azért, hogy minden érdeklődő valódi bepillantást kaphasson e kivételes kultúrába. Úgy vélem, a Busójárás csak akkor érthető meg, ha valaki az első napjától részt vesz rajta, elmerül benne, s a maga teljességében éli meg az emberi együttlétnek ezt a hihetetlenül érdekes formáját. Vagyis, ha az illető, ha csak ideig-óráig is, de az autentikusság talajára áll.
- Érdekes volt hallani, ahogyan a Néprajzi Múzeum közönsége hozzászólásaiban mindenáron más farsangi szokásokhoz, alakoskodásokhoz igyekezett hasonlítani a Busójárást. A kétségtelen párhuzamok mellett jómagam inkább arra próbáltam rávilágítani: mitől más, miben tér el teljességgel e tradíciónk más szokásoktól, s mitől kivételes érték és a maga nemében valódi kuriózum.
Maszkfaragónk fontosnak tartja azt is: mindent el kell követnie Mohácsnak annak érdekében, hogy ne tudjanak a Busójárás és más, komoly tradíciókkal bíró hagyományok fölé kerekedni az úgynevezett „kitalált" hagyományok, az utóbbi időben gomba módra szaporodó ilyen olyan fesztiválok és más látványosságok. Englert Antal aláhúzza: mindebben a médiának is óriási szerepe van, hogy milyen rendezvényeket népszerűsít, függetlenül azok valós vagy sokszor inkább csak vélt értékétől.
Ádám Miklós
Facebook box
Megosztás
Mások most ezeket a cikkeket olvassák
- Tűzhelyen felejtett olaj miatt...
- Buszok járnak a vonatok helyett...
- Mikor, hol halászlevezzünk? Íme, a...
- Orbán Viktor: a magyarok pénzének...
- Még várják a jelentkezőket a Nyári...
- Kétnapos búcsúra várják a híveket a...
- Lezárják a Busó-körforgalmat, a...
- Aki úszni tanította Mohácsot: Éva...
- Íme, a pécsi szívsebész, dr. Papp...
- A kitalált hagyományok nem nőhetnek a...