A kitalált hagyományok nem nőhetnek a Busójárás fölé - vallja Englert Antal maszkfaragó

Nemrég Ferkov Jakab, a Kanizsai Dorottya Múzeum igazgatója tartott előadást a Busójárásról a Néprajzi Múzeumban, s ennek folytatásaként a napokban Englert Antal beszélt ugyanott arról, hogy miként él tovább e néphagyományunk, s hogy a közösségi identitásra hat-e, s ha igen, miként, hogy e tradícióból részint idegenforgalmi látványosság lett.

Az eseményt - számos érdeklődő mellett - több jeles néprajzkutató és Dr. Csonka-Takács Eszter, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának igazgatója is megtisztelte jelenlétével.

- Autentikus néphagyomány vagy fesztivál? Valóban átélt, megélt élmény vagy „csak" látványosság? Mi volt egykor és napjainkban mi a népszokások szerepe az egyén, illetve a közösségek életében? - nagyjából e kérdések mentén igyekeztem felépíteni filmvetítéssel is egybekötött előadásomat - mondta a Mohácsi Újság.hu-nak hazaérkezése után nem sokkal maszkfaragó Népi Iparművészünk.

Megtudtuk: a rendezvényen a Néprajzi Múzeum archívumában lévő, a Busójárásról régebben készült filmek, bejátszások peregtek, s ezeket igyekezett magyarázni, a látottakat érthetőbbé tenné Englert Antal. S ha úgy adódott, akár kritizálni is.

- Vizuális korban élünk, s mivel a Busójárás iránt évről évre fokozódik a médiaérdeklődés, e hagyományunk képi megörökítése minden korábbinál nagyobb méreteket öltött. Ez örvendetes, de adódik a kérdés: vajon minden ilyen film vagy híradós beszámoló valós képet ad-e az itteni farsangi történésekről, s tartalmukban csakugyan képesek-e hűen megmutatni e szokás lényegét? Abban, hogy e kérdésre a jövőben igen legyen a válasz, óriási a felelősségünk nekünk, mindazoknak, akik belülről, szereplőként éljük meg e pár napot: a busóknak, a maszkfaragóknak, a szervezőknek, s mindenkinek, aki valamilyen módon közvetíti e kultúrát.

- A mi feladatunk az ismeretek, a mélyebb ismeretek átadása e folyamatban, éppen azért, hogy minden érdeklődő valódi bepillantást kaphasson e kivételes kultúrába. Úgy vélem, a Busójárás csak akkor érthető meg, ha valaki az első napjától részt vesz rajta, elmerül benne, s a maga teljességében éli meg az emberi együttlétnek ezt a hihetetlenül érdekes formáját. Vagyis, ha az illető, ha csak ideig-óráig is, de az autentikusság talajára áll.

- Érdekes volt hallani, ahogyan a Néprajzi Múzeum közönsége hozzászólásaiban mindenáron más farsangi szokásokhoz, alakoskodásokhoz igyekezett hasonlítani a Busójárást. A kétségtelen párhuzamok mellett jómagam inkább arra próbáltam rávilágítani: mitől más, miben tér el teljességgel e tradíciónk más szokásoktól, s mitől kivételes érték és a maga nemében valódi kuriózum.

Maszkfaragónk fontosnak tartja azt is: mindent el kell követnie Mohácsnak annak érdekében, hogy ne tudjanak a Busójárás és más, komoly tradíciókkal bíró hagyományok fölé kerekedni az úgynevezett „kitalált" hagyományok, az utóbbi időben gomba módra szaporodó ilyen olyan fesztiválok és más látványosságok. Englert Antal aláhúzza: mindebben a médiának is óriási szerepe van, hogy milyen rendezvényeket népszerűsít, függetlenül azok valós vagy sokszor inkább csak vélt értékétől.

Ádám Miklós