Tizenegy éve a szellemi világörökség része a busójárás - Kétszeresére nőtt iránta az érdeklődés

Tizenegy esztendeje, hogy világraszóló sikert könyvelhettek el a mohácsi busójárás hagyományának ápolói azzal, hogy Magyarországról elsőként között vették fel a télűző népszokást a emberiség szellemi világörökség listájára. Azóta megduplázódott a busójárás iránti érdeklődés - nem csak a vendégek, hanem a mohácsiak körében is, a város pedig számos olyan beruházással gyarapodott és gyarapszik tovább, amelyek az év más részeiben is kiválóan hasznosíthatók. 

2009-ben, az UNESCO illetékes bizottsága Abu Dhabiban tartott ülésén kapta meg a busójárás a szellemi világörökségi címet.

Az öröm mellett akkor féltő, aggodalmas hangokat is lehetett hallani, elsősorban azzal kapcsolatosan, hogy a világhírnévre szert tevő néphagyomány veszít varázsából, egyes autentikus elemei elvésznek éppen azért, hogy a növekvő „közönségigényt" kiszolgálják a szervezők.

- Semmilyen körülmények között sem csinálunk cirkuszt a busójárásból - szögezte le erre a felvetésre már 2009-ben Szekó József, Mohács néhai polgármestere. - A cím hatalmas elismerést jelent, de egyben kötelezettséget is. - A rendezvényt a jövőben is úgy kell lebonyolítanunk, hogy méltó maradjon a hagyományokhoz. A világörökségi cím elnyerése után számos rendezvényszervező is megkereste az önkormányzatot, azonban határozott szándékunk, hogy csak olyan programoknak adunk helyet, amelyek illeszkednek a busójárás szellemiségéhez.

- Nagy siker ez Mohács számára - nyilatkozta Szekó József. - Az elismerés elsősorban a mohácsi civil társadalom sikere, a busócsoportoké, a sok száz busóé, a maszkfaragóké, jelmezkészítőké, a jelölést segítő munkatársaimé. Az elismerés a busójárás révén ismertté teszi Mohács városát az egész világon, de egyben komoly felelősséggel is jár, az eredetileg a helyi sokac nemzetiséghez kötődő, de mára az egész város közösségének ünnepévé váló rendezvényt úgy kell tovább ápolnunk, hogy méltó maradjon hagyományainkhoz - tette hozzá.

Azóta tizenegy év telt el, s örömmel nyugtázhatjuk, hogy a bábák között nem veszett el a gyermek.

Sőt.

Míg néhány éve harminc-negyvenezren voltak kíváncsiak a mohácsi busójárásra, becslések szerint a látogatók száma legutóbb is meghaladta a százezret. Amióta tehát 2009-ben felkerült a busójárás az emberiség szellemi öröksége közé, az érdeklődés megkétszereződött iránta.

Azonban nem csak a látogatók, hanem a helyiek körében is. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a maszkások száma is megduplázódott tíz év alatt, idén a hírek szerint 1500-an lesznek már.

Mohácson gyakorlatilag minden családból beöltözik legalább egy valaki, a busójárás hagyományának oktatása pedig a helyi tanterv része.

Tekintettel arra, hogy esztendőről-esztendőre nő az érdeklődés a busójárás iránt, egyre többen érkeznek az eseményre, már idén is több olyan változtatást is végrehajtottak, amelyek azt a célt szolgálták, hogy elkerüljék, hogy egy-egy időpontban egy helyre koncentrálódjon a tömeg. Ezt megelőzendő a Széchenyi tér, a Deák tér és a Busóudvar mellett a Szerb templom udvarán is felállítottak szabadtéri színpadot, ahol a többi helyszínhez hasonlóan LED-falon is lehet követni az eseményeket.

A fejlesztések jelentős része ráadásul egész évben kihasználható, ilyen például a néhány éve átadott Busóudvar, s ilyenek lesznek a folyamatban lévő beruházások is.

Mindenekelőtt a Deák tér most zajló átépítése révén, ahol a télűzés során a Vendégudvarban ehetnek-ihatnak a látogatók. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ez a helyszín alkalmas a funkció ellátására, de az 1930-as években kialakított park mai állapota, s a Vendégudvar befogadásához szükséges közművek hiánya miatt a rekonstrukció elodázhatatlan.

A fejlesztés révén a Deák teret valódi rendezvénytérré alakítják, a park tengelyében lévő rendezvényterületet a kitelepülő árusok számára áram, víz- és szennyvíz csatlakozási lehetőséggel úgynevezett árusító sáv övezi majd. A nyugati oldalon szervizutat alakítanak ki, amelynek egy része a rendőrség és a lakóépület miatt állandó forgalomra méretezik, míg déli oldala a terület esetenkénti használata mellett árusító területként, illetve gyalogos sétányként használható.

A Hősi emlékmű mind keleti, mind nyugati oldalára egy mobil színpad felállításának lehetőségével számolva az elektromos csatlakozásokat is kiépítik, valamint a rekonstrukció részeként a rendezvénytéren tíz méter magas, egyéb utak mentén pedig három méter magasságú kandelábereket állítanak fel.

Az UNESCO szerint egyébként a szellemi világörökségi lista fő feladata, hogy a nyilvánosság erejével a kulturális sokszínűséget fenyegető veszélyekre irányítsa a figyelmet. Éppen ezért Mohács esetében sem arról van, volt szó, hogy pusztán a busók felvonulása kerül védettség alá, hanem az egyéb elemek is: például a bocskor-készítés, az álarcfaragás, és a táncok is.

A védelem nem konzerválást, hanem folyamatos életben tartást jelent. A busójárás az elmúlt évtizedek alatt is sokat változott. Régen nem volt menetre emlékeztető felvonulás, a busók kisebb csoportokban keresték fel a sokác negyedben a házakat. Jelképesen felszántották az udvart, hamuval körbeszórták a házakat - előbbivel a nagyobb termést, utóbbival a gonosz távoltartását szerették volna előmozdítani. (Ezt az elemet idén viszont felelevenítették.)

A máglyát nem mai helyén, a Széchenyi téren rakták és gyújtották meg, hanem a Kóló téren. Egészen a múlt század közepéig farsangtemetéskor nem égettek el koporsót a máglyán, ez csak 1950-től vált szokássá. Ugyancsak új elem, hogy a Dunán is vízre bocsátanak egy koporsót a télűzők.

EQM - Fotó: MTI/Sóki Tamás