Sok kicsi sokra megy: több százezer forintot gyűjtöttek a macskás csajnak

Több mint 370 ezer forintot gyűjtöttek össze ismerősök és ismeretlenek Lőrincz Edinának, akinek anyagi gondjai akadtak, amelyek az állatvédői tevékenységét is hátráltatták. 

Összefogtak a mohácsi és környékbeli állatbarátok, hogy kisegítsék Lőrincz Edinát, akit leginkább a „macskás csajként" ismernek a városban és azon kívül is. A lelkes állatvédőnek családja megélhetése mellett az önkéntes tevékenységének folytatása is veszélybe került, mivel tartozásai miatt esélyes volt, hogy gyermekeivel és a befogadott állataival együtt ki kell költöznie otthonából. Néhány jó barátja sietett a segítségére: titokban gyűjtést szerveztek, bízva abban, hogy az állatbarátok és az önzetlen segíteni szándékozók adományaival tudják támogatni a nehéz helyzetbe kerülő Edinát.

Eleinte csak kevesen szálltak be kisebb összeggel, később viszont egyre jelentősebb támogatókat is sikerült megnyerni, sőt egy belvárosi szoláriumban is lehetett adakozni és a Suzuki Lover Club mohácsi tagjai is toborozták a jótékonykodókat. A gyűjtést az is nagyban segítette, hogy többen nagyobb összeget ajánlottak fel, sőt a határon túlról is érkeztek komoly adományok.

Mindennek köszönhetően az akció végül olyannyira sikeres volt, hogy körülbelül száz ember segítségével másfél hónap alatt még annál is több pénz gyűlt össze, mint amennyire szükség lett volna. A több mint 370 ezer forintnyi adományból Edina adósságának rendezése mellett tűzifát, állatorvosi ellátást, valamint macskatápot és -konzervet fizettek. A gyűjtés egyik főszervezője, Dévai Alexandra szerint a siker titka az, hogy ez igazi csapatmunka volt, s reméli, hogy ösztönzőként fog hatni az emberekre.

Természetesen Lőrincz Edinát is megkérdeztük arról, mit szólt ahhoz, hogy ilyen sokan támogatták abban, hogy biztos körülmények között folytathassa tevékenységét.

-A közelmúltban igen nagy anyagi válságba kerültem, a lakhatásunk és a megmentett állatok is bajba kerültek. A kiutat nemigen láttam, de a kedvem és az elszántságom megmaradt. Amikor egy barát azt kérdezte: most akkor vége a mentésnek? Azt feleltem: dehogy, a híd alól is lehet menteni. Talán ő ekkor döntött úgy, hogy lépni fog - számolt be az előzményekről. - Barátok, ismerősök és ismeretlenek kezdtek hozzájuk csatlakozni és adni. Adni, hogy mi nyugodtan tehessük le a fejünket és legyen holnapunk. Adni egy idegennek, mert sokuknak az voltam. Jórészt nem tudom kik adtak, hisz mindent titkosan tettek, de összehozták a lehetetlent. Soha nem lehetek elég hálás ezeknek az embereknek, és nekik köszönhetően újra tudok hinni és bízni az emberekben is - zárta gondolatait.

K. A.