Negyven éve működik a Szőlőhegyi Óvoda - Nemcsak szavakban ápolják a hagyományokat

2019. október 17. csütörtök 12:08

Negyven éve működik a Szőlőhegyi Óvoda - Nemcsak szavakban ápolják a hagyományokat

A zömében német nemzetiségűek által lakott szőlőhegyi városkörzetben 1979-ben hozták létre az óvodát. A kezdetektől egészen az elmúlt évig egy csoportban a különböző korú kisgyerekeknek gyakorlatilag visszatanították a nagyszülők nyelvét, szokásaikat az óvónők. Tavaly viszont már annyi jelentkező volt, hogy két csoportot alakíthattak, s így mára a családi bölcsődében a napjait töltő öt apróság mellett 45 óvódásról gondoskodnak az intézményben. 

 

A gyerekek a csoportszobákban, de még a folyosón is már hetek óta hamisítatlan nemzetiségi környezetben élnek: a falakat a jellegzetes, régi, szőtt hordozókendők borítják, melyeknek a kisgyerek fejlődésére gyakorolt jótékony hatását felismerve, korszerűbb változatban újra divatja van.

Legalább negyven német népviseletbe öltöztetett baba figyel rájuk, de simogathatják a faragott bölcsőkben a csipkés, rózsaszín, vagy kék szalagos pólyában pihenőket, látják a díszes keresztelő párnákat, a hímzett terítőkbe kötött komatálakat, törülközőket és számos egykor használt konyhai edényt, eszközt, szerszámot.

A rengeteg féltve őrzött holmit, tárgyat a szülők adták kölcsön az óvoda fennállásának kerek évfordulós ünnepsége alkalmából készült kiállításra. Magát a viseletet nem kellett bemutatni, hiszen azt maguk a gyerekek minden jeles ünnepen felölthetik, azt az óvónők és szülők közösen varrták. A ropogósra keményített péntőket fedő színes, pliszírozott szoknyák ringtak is szépen, mikor a művészien fonott hajú kislányokat a népviseletnek megfelelő öltözetű fiúk megpörgették, hogy a szülők és vendégek alkotta közönség előtt bizonyítsák, német dalaikra milyen ügyesen táncolnak.

A kiscsoportosok is igen ügyesek voltak, bár a kislányok a dalos körjátékok bemutatásakor még nem a derekat szorongató ruhakölteményben, hanem az ugyancsak csinos kékfestő-szoknyás ünnepi viseletükben parádéztak.

A folyosón a falakat rajzok és fotók fedik, melyeken az emlékezetes eseményeiket örökítették meg, míg a rajzolókat a városban együtt élő nemzetiségek ihlette az alkotásaik készítésénél.

Az óvodában a három németet anyanyelvi szinten beszélő és oktató óvónő mellett egy magyar óvónő, két dajka, míg a családi bölcsődében egy gondozó dolgozik.

A munkájukról, Földváriné Wiszt Zszuzsa vezető óvónő adott tájékoztatást, hangsúlyozva, hogy az óvodai nevelésüket két pillérre építik: a szeretetre és a példamutatásra. Kitért arra is, hogy a városkörzet fő programszervezői, egyebek mellett elsőnek a szőlőhegyi óvoda tartott Mohácson Márton-napi lampionos felvonulást és ünnepséget, közösen karácsonyoznak és igen jó hangulatú az évente tartott farsangi báljuk is.

Hárich-Honvéd Anita, a városi fenntartású óvodák és bölcsőde vezetője köszöntőjében megjegyezte, hogy az intézményben folyó német nemzetiségi nevelés példaértékű, ahol a hagyományok ápolása nem csupán szavakban valósul meg, az épület minden szeglete tükrözi azt.

Gál Anna, a Mohácsi Német Szövetség elnöke többek között szólt a nyelv tovább örökítése mellett a népszokások, hagyományok, dalok megismertetésének fontosságáról, amelynek az intézményben részesei lehetnek a gyerekek.

Az óvoda évfordulós eseményén Márta nénit, a korábbi, immár nyugdíjas vezető óvónőt, Laurinyecz Józsefnét is köszöntötték. Azok is, akik esetleg még a növendékei lehettek, hiszen az ünnepi műsorban egykori óvodások és a német nyelvet tanuló általános- és középiskolás diákok is szerepeltek, zenéltek, illetve az itt megalapozott német nyelvtudásukat csillogtatva verset, prózát mondtak.
 

B. M.