Múltidézés Bauer Józseffel: a mohácsi fotós több tízezer képet őriz a városról

Bauer József mohácsi fotós szenvedélye városunk legújabb-kori történetének képi megörökítése. Nem csak a fényképeket, a Mohácsról szóló újságcikkeket is féltve őrzi. 

Bauer József 1945-ben, a második világháború végén született Mohácson. Az általános iskolát szülővárosában, a gimnáziumot Pécsett végezte. A régi homorúdi vasipari üzem egykori vezetője a fotózást egészen fiatalon kezdte édesanyja hatására.

- Ő is hobbiszinten fotózott, a fényképezőgépével kezdtem el én is, aztán autodidakta módon sajátítottam el a fotózás rejtelmeit - mondta munkatársunknak.

Fényképeinek legfőbb témája Mohács és környéke, a fényképész részt vett minden jeles eseményen, mint például a Busóudvar, illetve az Ifjúsági Centrum alapkőletétele, s számos városi ünnepségen is kattogtatott. A fotózás iránti szenvedélyét is mutatja, hogy jelenleg körülbelül 40800 felvétellel rendelkezik, melyből húszezer csak Mohácsról készült.

- A képeimet elküldtem és ma is elküldöm különböző újságoknak, s ezeket megannyi számban meg is jelentetik. Az újságcikkeket rendre elrakom és megőrzöm, hiszen szép emlék számomra. Rengeteg képet készítettem a városról, a Dunáról illetve az 1965-ös jégzajlásról is - meséli Bauer József.

A már nyugdíjas Bauer József tagja a Városszépítő - és Városvédő Egyesületnek, kitüntetést is kapott fél évszázada végzett, kimagasló fotós tevékenysége elismeréseként.

Az 1965-ös árvíz hatalmas károkat okozott nem csak a mohácsi, hanem az összes Duna-menti település lakói számára is. Százhúsz napon át folyt a küzdelem a vízzel szemben, rengeteg ember dolgozott azon, hogy megvédje lakóhelyét. A megfelelő védvonalak kialakításához mintegy hétszázezer homokzsákra, tizenkétezer tonna kőre volt szükség, ezek szállításához rengeteg teherautót, dömpert kellett bevetni.

Az első kép 1965. júniusában készült. Az árvíz olyan mértékű volt, hogy egy töltés építése mellett döntöttek a védelem megerősítése érdekében, ezt Kölkednél vitték véghez. A védőgát építésére Pécsről is érkeztek gépek, teherautók, melyek segítségével a megfelelő helyre tudták hordani a rengeteg földet.

A fotón a bári hidat láthatjuk, amelyet majdnem ellepett a Duna vize. A jó időben azonban a fiatalok nem zavartatták magukat, szabadidejükben a hídról ugráltak a körülbelül négy méter mélységű vízbe.

A képen Bauer József szerepel. Az árvíz idején a rádióklub tagja és a fotósszakkör vezetője volt. A fotón éppen egy R105-ös szovjet katonai rádión beszél, amely egy roma család udvarában volt, innen jelentkeztek be fél óránként az Eötvös utcai árvízvédelmi egységbe, hogy ellenőrizzék, jó-e a kapcsolat.

A kép 1964. januárjában készült. A befagyott Dunán jégtörők közlekedtek, s mentek el Jugoszláviáig, a vízszint megemelkedésének megelőzése érdekében, mivel a folyó ottani befagyása akár hatással is lehetett volna a mohácsi helyzetre is.

Rengeteg városi illetve a környékbeli falvakban lakó ember és bajai katona részt vett a homokzsákok pakolásában, ezzel igyekeztek megerősíteni a töltést. Bauer József édesapját is kivezényelték segédkezni, és ő maga is segített, emellett természetesen fotózott is.

A szigetben is hatalmas károkat okozott az ár, volt olyan ember, akinek a házát is letarolta a vízözön. Mindez azért, mert a hatóságok felrobbantották a Szeremlei gátat egy repülőgépről, hogy a felesleges víz a szigetbe áramoljon. Bauer József elmondása szerint a legnagyobb kitolás az volt, hogy az emberekkel nem közölték ezt, és nem lakoltatták ki őket előtte, így a házukat váratlanul öntötte el a víz.

Az árvíz után megépült a Vásárhelyi Pál utca. Többnyire az árhullám károsultjait költöztették be ide, akik nem ingyen kapták a házakat, hanem kölcsön segítségével telepedhettek be. Az átadásra miniszterek is érkeztek az akkor luxusautónak számító járművekkel.

A vízszint miatt a komp nem a megszokott helyén kötött ki és közlekedett, a képen is látható, hogy a szigeti oldalon a Marica-rámpánál horgonyzott le. Az emberek a vízen keresztül tudtak csak felmenni a kompra. Arra is volt példa, hogy az átkelőhajót a kishajó húzta drótkötélen az egyik oldalról a másikra.

A fotón látható régi Wartburg Bauer Józsefé volt. A magas víz sok esetben nem tett jó az autóknak sem, hiszen amikor a kompra szerettek volna felhajtani, fontos alkatrészek eláztak, s ennek következtében lerobbantak a kocsik.

A Szegedi úton az asszonyok a folyóban mostak. A szigetben is tartottak dunai mosást, a háziasszonyok disznózsírból főztek mosószappant, amellyel nagyon jó hatásfokkal tudták kimosni a ruhákat.

Dittrich Zsófia