Most rakjuk el, hogy legyen télre - Elkezdődött a befőzési szezon, készülnek az idei első lekvárok

Júniusban már jó pár olyan gyümölcs érik, amiből dzsemet vagy lekvárt lehet főzni, de a bodzaszörpöknek is most jött el a szezonja. A helyi termelők már árulják a „lekvárnak valókat" a mohácsi piacon.

A kora nyár a bogyós gyümölcsök "ünnepe", május-június idején érik ugyanis a málna, az eper, a cseresznye, a meggy, a ribizli, és az egres. Bár a profi lekvárfőzők mindig megvárják a gyümölcsszezon végét, mert akkor olcsóbban lehet vásárolni, és ez nagyobb mennyiség esetén kiváltképp számít, a friss alapanyagokból készülnek a legfinomabb házi lekvárok, így akár már most is nekiállhatunk a befőzésnek.

Korábban ugyan főként az idősebb asszonyok szokása volt, hogy befőttes üvegekben raktározták el a nyáron leszedett gyümölcsökből készült dzsemeket és lekvárokat, tévedés, ha azt hisszük, csak a nagymamák képesek erre. Befőzni egyáltalán nem nagy ördöngösség, csupán egy kis szabadidőre van szükség. Azt azonban érdemes tudni, hogy a lekvár nem egy nap alatt készül el - eltart egy ideig, mire összeérnek az ízek és kenhető állaga lesz a masszának.

De kezdjük inkább az elejéről. A dolgunkat lényegesen megkönnyíti, ha otthonunkban termesztett gyümölcsökből dolgozunk, annál is inkább, mert nincs is jobb a hazainál. Ha viszont nincs kertünk, a másokéban termőket is megvehetjük, a mohácsi piacon már most nagy a választék a szezonális gyümölcsökből.

A befőzésnél mindig terítékre kerül a tartósítás módszere, hiszen ez szükséges eljárás, ha télen is ugyanolyan friss és ízes lekvárt szeretnénk enni, mint amikor nyáron elraktuk. Fontos tudni, hogy azért kell annyi cukor a befőzésnél, mert ez szolgál a legjobb tartósítószerként, de persze nem árt, ha hozzáadunk úgynevezett zselésítőt is, ez ugyanis nem csak jobb állagot ad a lekvárnak, de rövidebb ideig is kell főzni. A cukor és a zselésítő tulajdonságait magába foglaló befőzőcukor a főzés utolsó szakaszában hasznos hozzávaló, ráadásul a benne lévő citromsav a lekvár ízét is javítja.

Az alaposan megmosott és lecsöpögtetett gyümölcsöt apróra vágjuk vagy ledaráljuk, majd egy nagy magas falú fazékban főzzük, de csak alacsony lángon. Folyamatosan kevergetni kell, mert könnyen odaéghet. Néhány kanál citromlével, rummal, pálinkával, likőrrel pikánsabbá tehetjük lassan sűrűsödő lekvárunkat. A főzési idő az alapanyagoktól függ, akár órákig is eltarthat, de alapszabály, hogy minél tovább főzzük, annál sűrűbb lesz és annál kevésbé romlandó. Ha viszont már nagyon unjuk a várakozást, lemerhetünk egy kis levet és elrakhatjuk szörpnek.

Az is nagyban befolyásolja a lekvárt végeredményét, hogy milyen üveget használunk. A csatos, csavaros, fémtetejű üvegek a legpraktikusabbak, feltéve, ha mindig jó erősen rácsavarjuk a tetejét. A vákuumnál azonban semmi sem zár jobban, ennek kialakulását úgy érhetjük el, ha a lezárt üvegeket néhány percig fejtetőre állítjuk. Az üvegeket sokan úgynevezett száraz dunsztba teszik, pokrócok és párnák közé, de vannak, akik még újságpapírba is egyenként becsomagolják. Bevett szokás felcímkézni a lekvárokat, hogy az azonos színek ne tévesszenek meg, amikor ennénk belőlük.

Bodzaszörppel is próbálkozhatunk, ami egyszerű, de nagyszerű, és amellett, hogy olcsó is, házilag bárki könnyen elkészítheti. A leszedett és alaposan megmosott bodzavirágokat egy nagy befőttesüveg aljára helyezzük, ezekre vékonyra vágott citromkarikák kerülnek. A mennyiségtől függően egy edényben vizet kristálycukorral felforralnunk, majd a lehűtés után ráöntjük a citrommal beterített virágokra. Ezt az egyveleget hat napig kell állni hagyni, néha érdemes azért megkeverni, hogy jobban összeérjenek az ízek. A leszűrt lé aztán üvegekbe kerül, amit celofánnal lefedünk, erre jöhet némi tartósítószer, majd lezárhatjuk. Hideg szódával, limonádéval felöntve frissítő lehet kicsiknek és nagyoknak, míg pezsgővel dúsítva elegáns nyári italt kortyolhatnak a felnőttek.

Képünkön:a bodzaszörp egyszerű és nagyszerű. 

Kiss Alexandra - Fotó: Dittrich Éva