Ilyen volt egykoron egy bazi nagy mohácsi lagzi: hat napon át tartott a menyegző

Manapság talán már mást értünk az „álomesküvő" szó alatt, de akadt egy különleges menyegző Mohácson is. Évszázadnál régebbi mulatságról szólt a fáma, a Mohácsi Hírlap hasábjain, 1913. január 23-án. A „buli" előtte héten, kedden kezdődött, de vasárnap délután még mindig tartott. Szóval megadták a módját a dolognak, amiről a nagyközség (akkoriban közigazgatásilag így volt besorolva a település) apraja-nagyja értesült egykoron. Szemtanú már nem élhet, de az utca, mint helyszín létezik, ami alátámaszthatja az eset hitelességét!

Rendkívül érdekes lakodalom zajlott le Mohácson, a Tomori utcában. 

Az örömapa Gyurók Mátyás volt, akinek már régi vágya lehetett fiának kiházasítása. A gyermek, Gyurók Illés vette feleségül menyasszonyát, Bárácz Máriát. Az öregebbik Gyurók számára azért ez nem számított egy olcsó rendezvénynek, a számok erről árulkodnak!

A nem hitelesített feljegyzések alapján elfogyott nyolc hektoliter bor, hatvan liter pálinka, meg három láda sör. Ez utóbbi meglehetősen csekélykének tűnik, bár a láda méreteit nem részletezték. Leöltek két tehenet, levágtak ötven csirkét, sertésről azonban nincsen hírünk.

Elment kétszáz tojás (ez sem tűnik soknak!), harmincnégy tepsi rétes mellett huszonnyolc fonott kalács, harminckét mákos kalács, meg cseppet sem mellékesen húsz diós kalács is az asztalokra került. (Ezek sem darabok lehettek, sokkal inkább feltételezhető a tepsi, mint mértékegység.)

De ne feledjük, ebbe nem vették bele a lakodalom azon ételeit, illetve italait, amit a vendégek hoztak magukkal, minden ilyen, vagy azért a most taglaltnál kisebb összejövetel alkalmával.

Zenekarból is akadt három, az egyik mindenképpen formabontónak számított. Ugyanis egy rezesbanda szolgáltatta a muzsikát, de a tagokat apa nem akarta beengedni a házába, mert az számára idegennek hatott. Ezért aztán a zenészek az utcán vártak a népre, amíg a többség ki nem jött az udvarról. A menet közepén lépdelt egy tamburazenekar, a sor végén meg a gájdos fújta a maga mélabús nótáit. Mindenki kedvére választhatott, mit szeretett volna hallgatni.

Azért, ha némi fantáziával elképzeljük a násznép vonulását, nem lehetett éppenséggel rövid. Hiszen három zenekart, vagy inkább kettőt, meg egy szabadon alkotó szólistát is felfogadtak az egybegyűltek szórakoztatására.

A költségekről még közelítő adattal sem szolgált az újság. De ott, ahol két szarvasmarha is áldozatul esett az ünneplés előtt, aligha verték a fogukhoz a garast a szervezők.

Vélhetően ugyanezen család másik fia, Gyurok Mátyás (ebben az esetben a második magánhangzót röviddel írták) szintén házasságot kötött, ám már 1919-ben. Ekkor az ara Késits Anna volt. Hacsak nem az apa adta a fejét egy újabb házasságra, de azért erre jelentősen kisebb az esély. Mindentől függetlenül, arról a frigyről nem maradt fenn semmi a lap hasábjain. Igaz, sokkal nehezebb gazdasági helyzetbe került már addigra az ország, túl a nagy háborún, amit később neveztek el I. világháborúnak.

Képünk illusztráció.

Pucz Péter - Fotó: pixabay.com