Mohácsi eseményt is idéz dr. Hargitai János holokauszt emléknapi közleménye

2014. április 16. szerda 16:43

Dr. Hargitai János kormánymegbízott sajtóközleménye a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából.

Hetven éve történt. A holokauszt minden tízedik, az auschwitz-birkenaui megsemmisítő tábor minden harmadik áldozata magyar állampolgár volt.

Magyarország Országgyűlése 2000-ben határozott arról, hogy április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja legyen. Az első megemlékezést 2001-ben tartottuk, azóta is minden évben ezen a napon a vidéki deportálások megindítására, a holokauszt magyarországi áldozatainak sorstragédiájára emlékezünk.

2014-ben a központi megemlékezések három helyszínen zajlanak. Budapesten, Makón és Pécsett. A Holokauszt Emlékév keretében a Pécsett, a Széchenyi István Gimnáziumban emléktábla avatással emlékeztünk a gyermekáldozatokra és gyermekmentő tanárokra. Emlékeztünk hazánk veszteségeire és így üzentük a jövőbe: a halál, a gonoszság és a kegyetlenség felett végérvényesen győzött az emberi méltóság ereje. Ez a hallatlan, a történelemben egyedülálló esemény élénk és fájdalmas érzelmeket kelt. Ma is sokan próbálnak választ találni arra a mardosó kérdésre, miként kerülhetett sor erre az embertelen eseményre, mely végtelen gonoszságát tekintve egyedülálló.

Az 1941-es Európa harmadik legnagyobb zsidó közössége, a 825 ezres magyarországi zsidóság az antiszemita törvények és egyre romló életkörülmények között, már a munkaszolgálatok következtében több tízezres emberáldozatot elszenvedve élt. Az 1944. március 19-i német megszállással a helyzet drámaian megváltozott. A holokauszt történetében példátlan ütemben került sor a jogfosztó rendeletek kiadására, a zsidók sárga csillaggal való megjelölésére, a gettókba, gyűjtőtáborokba zsúfolására, kifosztására. Soha sehol nem deportáltak ennyi embert ilyen gyorsan: 56 nap alatt 437 ezer zsidót hurcoltak el Magyarországról. Az auschwitzi-birkenaui krematóriumok soha nem működtek olyan intenzitással, mint 1944 nyarán.

Megjelölés és elszigetelés, gettósítás és deportálás. Ez volt a sorrend. Pécsett a megyeszékhelyről és a megye területéről 6 ezer zsidót zsúfoltak össze. Innen az első vonatot július 4-én, a másodikat július 6-án indították el. A kormányzó ezen a napon állította le a deportálást. A pécsi vonatok mégis elhagyták az országot Kassán keresztül Auschwitz irányába. De nemcsak Auschwitz és Birkenau lett a magyar zsidók kálváriája. Említhetem a Krakkó melletti Plaszowot, az ausztriai Mauthausent, a Hannover melletti Bergen-Belsent, a Weimar melletti Buchenwaldot, vagy a München melletti Dachaut.

Pécsről a Széchenyi István Gimnáziumból jelen tudásunk szerint 33 tanuló és 2 tanár hiányzik, örökre. A városból 350 tizennégy éven aluli gyermeket hurcoltak el, ebből több mint százat az izraelita elemi iskolából.

Hogy milyen nagyszerű magyar emberek voltak az akkori zsidó közösség tagjai bizonyítja a következő történet is: A mohácsi gettó kiürítése 1944. június 28-án kezdődött és másnap be is fejeződött. A bevagonírozás napján reggel 9 órakor a mohácsi belvárosi plébánia kezdeményezésére meghirdetett „Engesztelés Napja" alkalmából Tihanyi apátplébános tartott szent beszédet a Fogadalmi templomban. A tudósítás szerint beszédének alapgondolata ez volt: Lehet-e egyáltalán a bűnökért elégtételt adni és lehet-e mások bűneiért a Jó Istent megengesztelni? A választ dr. Flesch Ármin, a mohácsi hitközség főrabbija adta meg: „Az üldöztetés ellenére is szeretnünk kell hazánkat, mert nem a Haza tagadott meg bennünket, hanem csupán a gonosz emberek."

A magyar holokausztnak több mint félmillió áldozata volt. Rájuk emlékezünk ma, emlékezünk, hogy többé soha nem fordulhasson elő ilyen embertelenség.

Pécs, 2014. április 16.