Mindenkinek bizonyítani akart az országos tűzoltóverseny pécsi nyertese, Kálmán Dániel

A XIV. Országos Tűzoltószakmai Vetélkedő győztesével, Kálmán Dániel tűzoltó őrmesterrel beszélgetett a katasztrófavédelem munkatársa.

- A vármegyei szakmai versenyen elért első helyezés alapján jutottatok ki az országos versenyre. Hogyan emlékszel vissza a komlói megmérettetésre?

- Komplex feladatok voltak. Először az írásbeli tesztet írtuk meg, utána egy akadálypályán párban kellett végigmenni, szerencsére Fabuval [Fabu Gábor tűzoltó őrmester] sikerült a legjobbnak lennünk. Utána volt egy műszaki mentési feladat, ami a visszajelzések alapján tényleg jól sikerült, plusz egy tűzoltási feladat, ahol egy sérültet és egy gázpalackot kellett kivinni egy füsttel telített helyiségből. Összességében sikerült megszereznünk az első helyet, aminek nagyon örültünk. Egyéniben Bálint [Kovács Bálint tűzoltó őrmester] az első helyet szerezte meg, én harmadik lettem. Irányítói kategóriában Sanyi [Szikszai Sándor tűzoltó törzszászlós] lett a második, sofőrként pedig Dávid [Bíró Dávid tűzoltó őrmester] az első.

- Hogy lehet egy ilyen versenyre felkészülni?

- Az elméletre közösen készültünk. Mindenki próbálta beletenni a legtöbbet, amit tudott, próbáltuk egymást segíteni, húzni. A gyakorlati részéről nem tudtunk előre semmit, a versenyen szembesültünk a feladatokkal, szóval próbáltunk feltételezni szituációkat és ezekre gyakoroltunk közösen. Így tudtunk kijutni az országos versenyre.

- Június 24 és 26. között zajlott az országos vetélkedő. Hogy zajlott pontosan?

- Már az első nap letudtuk a csapatfeladatokat és a sofőrpályát is. Elég fárasztó nap volt. Reggel 6-kor indultunk fecskendővel, fél 12 körül értünk fel Győrbe. Ebédeltünk, próbáltunk hangolódni a versenyre, majd fél 4 körül kezdtük el a versenyt. Nem tudtuk, hogy mire számítsunk.

- Végül milyen feladatokkal néztetek szembe?

- Először egy tűzoltási feladat volt és egy sérültet is meg kellett keresnünk. Aztán következett egy olyan feladat, ahol az volt a feltételezés, hogy egy jármű elütött egy személyt, aki beszorult a gépjármű alá, a sofőr pedig bezuhant egy 3 méter mély aknába. A harmadik feladat alapfeltevése az volt, hogy egy fa rádőlt egy személyre, úgy kellett kiszabadítanunk, utána gallyazás volt a feladat. Középső nap volt az elmélet. Egy a csapatból kiválasztott beosztott, az irányító és a sofőr írta. Harmadik nap következett az akadálypálya a nyolc legjobb beosztottnak és a nyolc legjobb irányítónak.

- A pécsi csapat úgy döntött, hogy neked kell egyéniben versenyezni. A teszt alapján bekerültél a legjobb nyolc közé. Milyen érzések voltak benned?

- Mindenkinek és magamnak is akartam bizonyítani. Úgy mentem oda ahhoz a pályához, hogy nálam nem lesz gyorsabb. Ez sikerült is. Szerettem volna úgy nekimenni ennek a versenynek, hogy csapatban is jó helyezést érjünk el, és hogy egyénileg meg tudjam nyerni, de igazából álmodni sem mertem róla, hogy ez tényleg sikerülni fog.

- Milyen gyakorlati feladatok vártak rád a döntőben?

- Először is be kellett öltözni bevetésibe, össze kellett szerelni a légzőkészüléket, használatba kellett helyezni, majd végig kellett menni egy labirintus-szerű ketrecen. Itt egy bábu volt a sérült - el kellett vinni a ketrec egyik részéből a másikba, utána meg kellett keresni egy gázpalackot, amit el kellett zárni és csak utána lehetett kijönni a ketrec tetején. Ezt követően egy füsttel teli sátorban kellett megkeresni egy gázpalackot, majd egy láncfűrészt szét kellett szedni és össze kellett rakni, kellett vágni vele egy rönkből egy öt centinél nagyobb, de nyolc centinél kisebb szeletet. Végül egy sugárral el kellett oltani egy tüzet. Mindezt minél gyorsabban és a lehető legpontosabban kellett végezni.

- Országos első lettél. Ezek szerint jó döntés volt, hogy a csapat téged delegált az egyénire.

- Egy bizonyos szinten mindenki jó mindenben. Együtt teszteltünk, együtt készültünk. Biztos vagyok benne, hogy a Bálint is és a Fabu is meg tudta volna nyerni az egyénit. Ha lesz lehetőségem legközelebb is indulni és a csapatból még indulhatnak mások is, akkor az egyénit átengedném nekik, mert biztos vagyok benne, hogy ők is meg tudnák nyerni. Együtt készültünk az egyéniben és ők is vannak olyan jók. Sőt, a csapatban mindenki odatette magát. Megyünk tovább. Mind a való életben, és ha úgy alakul a további versenyeken is.

- Mennyiben ad hozzá egy ilyen verseny a mindennapi tűzoltói léthez? Mi a hozadéka?

 - A kitartás és az elhivatottság. Ha valamit meg kell csinálni, akkor azt meg kell csinálni minél gyorsabban, mert akadhat ilyen szituáció bármikor káresetek során.

Forrás: Katasztrófavédelem