Minden eddiginél több leves készült a jubileumi, XX. Babfőzőfesztiválon

Forró levegő, forró hangulat, és nem utolsó sorban: több hektoliter forró, kitűnő bableves - nagyjából ez lehetne a gyorsmérlege az idei, immár huszadik Mohácsi Sokacok Babfőzőfesztiváljának.

Rekkenő hőségben az emberek általában nem szeretnek semmit, ami a melegre emlékezteti őket: a jelek szerint azonban elnézőek, ha tüzes muzsikát hallhatnak, márpedig ebből bőven kaphattunk ízelítőt a jubileumi, augusztus 3-ai, szombati rendezvényen, ahol élőben - több alkalommal is - a remek Šokadija tamburazenekar játszott, majd az utánpótlás, a tehetséges gyerekekből verbuválódott Mladi Orkestar produkcióját hallgatva tapsolhattunk. De joggal aratott elismerést a Mohácsi Sokacok Olvasókörének gyermek tánccsoportja is: minden tiszteletünk az ifjú fiúké és leányoké, hogy közel negyven fokban népviseletben, nyakig begombolva járták a kólót, s ápolták a tradíciókat, táncoltak önfeledten a maguk és a nagyszámú közönség örömére.

- Manapság, ha bekapcsoljuk a tévét, azt látjuk: mindenki főz. A jelek szerint sokan olyanok is, akik valójában nem tudnak... - mondta köszöntőjében Dr. Hargitai János kormánymegbízott, a Baranya Megyei Kormányhivatal vezetője, hozzátéve: itt, ezen a rendezvényen ez természetesen nem igaz, hiszen aki körbejár a cserépfazekak és lángoló tüzek között, maga is arról győződhet meg: láthatóan mindenki értő módon készíti el ezt az egyszerű, mégis fenséges ételt.

Elhangzott: a helyszín, a Táncsics Mihály utca minden évszakban szép, de tavasszal, virágzáskor fái egészen különleges hangulatúvá varázsolják. És jó látni: a helyet nem csak a természet szépségei éltetik, hanem egy aktív közösség, a sokacság is, amely sokakat megmozgató, hagyományőrző rendezvényeivel élen jár Mohács tradícióinak ápolásában. Megtisztelő Önökkel itt, ma együtt ünnepelni - zárta gondolatait a politikus.

Ljiljana Pancirov elsősorban azt emelte ki: aligha tarthatná meg a Sokac-kör és a város huszadszor e nagyszabású kulturális és gasztronómiai rendezvényt, ha nem ilyen agilis vezetés fogja össze a tagságot, mint Jaksics György és segítői. A Horvát Köztársaság pécsi főkonzulja aláhúzta: jó látni, hogy a Busójárás, a Pranje na Dunavu, azaz a Dunai Mosás és Babfőzőfesztivál egyaránt előkelő helyet foglal el Mohács idegenforgalmi palettáján. A vendég úgy vélte: mindebben komoly szerepe van Szekó Józsefnak és a város vezetésének is, aki és amely mindenkor partnere, támogatója a sokacság rendezvényeinek, kultúrájának.

- Huszadik alkalommal lobbannak fel a tüzek itt, a Táncsics utcában, huszadszor vannak együtt a mohácsiak és vendégeik, barátaik ilyenkor, augusztus elején, ami egyúttal azt is bizonyítja: e program messzemenően bizonyította létjogosultságát, s ma már méltán nyer említést Mohács legnagyobb tömeget megmozgató, legszínvonalasabb rendezvényei között - hangsúlyozta Kovácsné Bodor Erika alpolgármester.

Míg a köszöntőket hallgattuk, természetesen már égtek a tüzek, amelyek mellett ezúttal 235 edényben főtt a bab. Bár tavaly 260-nál is több cserépfazékban rotyogott e finomság, a szervezők hírportálunknak arról beszéltek: a számok valóban a tavalyi fesztivál felé billentik a mérleget, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ezúttal átlagosan nagyobb méretű edényekben kavargott a leves, vagyis összességében egészen biztosan több étel készült el e hagyományos módon, mint eddig bármikor. És ezt erősíti az asztalfoglalások száma is - tudtuk meg.

Ahogy írtuk, a 35-36 fokos forróságot a helyszínen csak tovább fokozták az egymástól alig pár méterre égő tüzek, szerencsére - köszönhetően a szervezőknek - több helyen permetkapuk alatt nyerhettünk felfrissülést. A huszadik évforduló kapcsán a köri elnök, Jaksics György és a Sokac-kör nem feledkezett meg az ötletgazdákról, Sümegi Imréről, Filákovics Lászlóról és Bosnyák Mátyásról, akik tizenkilenc éve útjára indították e rendezvényt. Mindhárman Lakatos László népi iparművész fazekas névre szóló, gyönyörű cserépfazekát vehették át. Ajándékkal kedveskedtek fáradhatatlan szervezőmunkájáért az elnökhelyettesnek, Bubreg Istvánnak és Fehér Judit vezetőségi tagnak is.

Az első alkalmakat felelevenítő Sümegi Imre arról beszélt: bíznak abban, hogy e szép tradíció tovább él, s a Táncsics utcát egyre inkább „kinövő" fesztivált idővel esetleg más, tágasabb helyszínen rendezik meg, például a Busóudvarban és annak környékén, a Sokac-révnél vagy éppen a Széchenyi téren. Vagyis, hogy ilyen szempontból miként alakul a jövő, még nem tudhatjuk. A jelenről viszont örömmel jelenthetjük: az este folyamán ezernél is többen kanalazták e finom ételt, hallgatták, énekelték az ismert sokac dallamokat, nézték a táncosokat, beszélgettek, ittak, nevettek és örültek egymás társaságának, hogy aztán hajnalig tartó bállal zárják a jubileumi rendezvényt.

Ádám Miklós