Minden, ami busójárás: a Busóudvar busóiskolája játékosan teljesít kultúrmissziót

Nem lehet elég korán kezdeni, mondhatnánk a busójárásra való készülődésről. Ez a gondolat vonatkozhat az októberi időpontra éppúgy, mint a fesztiválvárók életkorára. A közelmúltban átadott Busóudvar október 26-án, szombaton a busóiskola ifjú és lelkes növendékeitől volt hangos.

- A célunk az, hogy interaktív módon hozzuk közelebb a gyerekekhez a busójárást - tájékoztatott Rosta Endre népi iparművész, a Busóudvar helytartója. „A résztvevők a foglalkozások alatt jöhetnek-mehetnek, mindent kipróbálhatnak, nem szigorú csendben kell előadásokat végigülniük." - fűzte hozzá.

A nap múzeumbejárással indult, majd a legendás sokác népszokásról készült, 1955-ös rövidfilmet láthatták a gyerekek, akik örömmel kiáltottak közbe, ha valami - a tárlatvezetésből - ismerős dolgot fedeztek fel a vetítés során. Nagy kedvencnek számított például a táncoló legény- és leányfigurákat körbe-körbe forgató varázsdoboz.

Ezután az egészen kicsik főként a kifestő asztalnál helyezkedtek el, ahol előre elkészített, busójárás témájú rajzokat színezhettek ki, de akár saját alkotással is előrukkolhattak. A lányok egy kis sokác divattörténelembe kóstolhattak bele a gyönyörűen kidolgozott, eredeti főkötőkkel és kötényekkel, melyeket magukra is ölthettek.

Azt hihetnénk, a maszkfaragás szinte kizárólag a fiúkat csigázta fel, de legalább ugyannyi lány is körülülte Rosta Endrét, hogy megtudják - és a gyakorlatban ki is próbálhassák - miként lesz a vörös fűzfából busóálarc. A népi iparművész pedig nagyszerű érzékkel tartotta fenn közönsége tagjainak kíváncsiságát, akik észre sem vették, hogy mennyi hasznos ismerettel gazdagodnak - mert ebben az iskolában játéknak tűnik a tanulás.

A gyerekek a szemléltetés után valóban szerszámot ragadhattak és nekiállhattak a faragásnak, ami szemmel láthatóan leírhatatlan élményt jelentett számukra. De éppoly fellelkesülve húzták fel a busóbundát, az álarcot, vagy szólaltatták meg a szarvkürtöt. Utóbbi nem is olyan egyszerű mutatvány, így jogos büszkeséggel kiáltotta oda az egyik kislány a társának, amikor végül felharsant a kellék: „Dávid, megtanultam!"

A programra nem csak Mohácsról érkeztek: akadt, aki Bajáról jött, sőt a nyolcéves Czifra-Haigh Emma, akinek édesanyja származik városunkból, Angliából repült ide egymaga. Mint elmondta, náluk most van őszi szünet, ezért látogatta meg a nagyit és mindjárt a busóiskolát is. A maszkfaragás és a beöltözés mellett a múzeumtérben berendezett sokác szoba tetszett neki különösen. Elárulta: ötévesen volt már jankele, angliai osztályában pedig egy kiselőadás keretében népszerűsítette a busójárást.

Rosta Endre felhívta a figyelmet arra, hogy lesz még busóiskola, menet közben is lehet csatlakozni. Legközelebb november 23-án rendeznek foglakozásokat. Akkor a tervek szerint bocskorkészítés és bütykös harisnya kötése is színesíti a programot.

Képünkön: a gyerek játékos formában, interaktív módon ismerkednek a busójárással

Cs. Á.