Mi nem fért el a vándorbatyuban? A németek elűzetésének 70. évfordulójára emlékeztek

A magyarországi németek 20. századi történetének valós ábrázolása, korrekt emlékezetkultúra kialakítása és a közösségtudat továbberősítése - e célokat tűzte ki a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata és a Koch Valéria Iskolaközpont (Tiborc utca - a szerk.), amikor a pécsi oktatási központban közös megemlékezést tartott az úgynevezett malenkij robot és az elűzetés német nemzetiségi áldozatainak tiszteletére. Dr. Hargitai János országgyűlési képviselő mondta az ünnepi beszédet, sombereki idős emberek pedig elhozták azokat a tárgyakat, amelyeket egykor a "vándorbatyuba" pakoltak.

Az emlékünnepségre április 22-én került sor, amelynek számos vendég mellett a gimnázium összes diákja is részese lehetett.

Englenderné Hock Ibolya, a Koch Valéria Iskolaközpont intézményvezetője ünnepi beszédében személyes történetein keresztül emlékezett meg az elhurcolt és elűzött magyarországi németekről:

„Anyai nagymamámat 1944-ben Lisichanskba, az egykori Szovjetunióba hurcolták, ahol három éven át szénbányában kellett dolgoznia. Népviseleti szoknyáit cserélte ételre, csak hogy túlélje a megpróbáltatásokat és hazatérhessen a kislányához. A gyermeke - az édesanyám - akkor 7 esztendős volt és az idő tájt elsőáldozó. Fénykép tanúskodik arról, hogy rajta kívül minden elsőáldozó kislánynak gyönyörűen befonták a haját, az övé viszont rendetlenül omlott a vállára, mert senkije nem volt, akik megigazíthatta volna. Sosem felejtem, hogy amikor látogatóba utaztunk Németországba, az egyik nagybátyámmal mindig a magyar Himnuszt kellett énekelnünk. Az elűzöttek Magyarországot tekintették hazájuknak. A mi feladatunk az, hogy ébren tartsuk az emléküket!"

Englenderné Hock Ibolya az ünnepségen emléktáblát leplezett le, amely a végtelenből érkező és a végtelenbe tartó síneket ábrázol. A táblán egyetlen kezdődátum olvasható: 1944, a magyarországi németek elhurcolásának időpontja - aztán csupán egy gondolatjel. A tábla a hazai németség szenvedéseire és azok hatásaira emlékeztet.

1946-1948 a magyarországi németség történetének legtragikusabb időszaka. Több mint 200 ezer ártatlan embert fosztottak meg vagyonától és űztek el hazájából Németországba. Hetven év elteltével a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata országos kampányt indított - az úgynevezett vándorbatyu-akciót, melynek célja a hazánkban élő németek reális történelemtudatának erősítése. A batyut német nemzetiségi oktatási intézmények fogadják, hogy tanulóikban ezzel is erősítsék az emlékezetkultúra fontosságát. A jelképes vándorbatyu 2016 áprilisában Sombereken készült - egy 1700 lelket számláló baranyai településen, ahonnan 1948 júniusában a német lakosság harmadát űzték el Németországba.

Heinek Ottó, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke a pécsi oktatási intézményben megtartott ünnepségen az alábbi gondolatokkal indította a batyut országos körútjára:

„Azon gondolkodtam, hogy vajon mi minden nem fér bele egy-egy a batyuba: Nem kerülhetett bele például a falu temploma, ahol az elűzött embereket megkeresztelték, ahol elsőáldozók voltak, ahol örök hűséget fogadtak egymásnak. Vagy a szüleik sírja, amelyeket örökre el kellett hagyniuk. Nem fértek a batyuba a takaros házak, de hátra kellett hagyni a szépen művelt földeket, a szőlőskerteket, és évszázadok verejtékes munkáját. És az érzések sem kerülhettek a batyuba: a jövőtől való félelem, a bizonytalanba vezető út gyötrő érzése, a kérdés, hogy vajon mit hoz a jövő. Vagy a rokonok és az otthon maradók búcsúkönnyei. A pinceajtó bizonytalan mozdulatokkal való bezárása. A kétségbeesett utolsó pillantás a szülői házra. És nem kerülhetett a batyuba az a kérdés sem, amit azóta is számtalanszor tettünk fel hiába: miért?

Útnak indítjuk a batyut - emlékeztessen a történtekre, de főként az emberekre, akik a történelem játékszereiként végtelenül sokat szenvedtek. Emlékeztessen a könnyekre, gondolatokra és érzésekre, és arra, hogy a történelem nemcsak évszámokról, hanem sokkal inkább emberi sorsokról szól."

Somberekről érkezett vendégek - idős emberek, akik a vándorbatyut összeállították - mutatták be a bepakolt tárgyakat. A Koch Valéria Iskolaközpont diákjai pedig saját készítésű ládikát helyeztek bele, amely általuk írt verseket rejt.

Az oktatási intézmény tanulóinak munkáiból készült kiállítás az elhurcolás és a malenkij robot szörnyűségeire emlékeztet.

A kiállítást az alábbi gondolatok kíséretében dr. Hargitai János országgyűlési képviselő nyitotta meg:

„Nagyon fontos az a küldetés, amit az országos önkormányzat magára vállalt, amikor a céljait megfogalmazta: ennek a rendezvénysorozatnak a megrendezése kapcsán akkor úgy fogalmazott, hogy egy korrekt hazai német emlékezetpolitika kialakítása a célja. Erre szükség van, mert ilyen emlékezetpolitika nincs - korrekt meg aztán abszolút nincs! Még mindig talán az egykori Kovács Imre parasztpárti politikus mondatai a leghangosabbak, ha erről a kérdésről valaki gondolkodik ebben az országban: akkor a parlament magasságában úgy fogalmazott, hogy a németek bűnösek, egy batyuval jöttek, egy batyuval takarodjanak. Ez a batyu itt van most mögöttünk, egy ilyen batyuja volt valamikor Rott Józsefnek Sombereken - szó szerint volt egy ilyen batyuja -, és ma abban segédkezett nekünk, hogy mi is megismerhessük ezt az akkori batyut, ezt a nehéz terhet, amit Rott József és mások akkor cipeltek ebben az országban. Amikor egy korrekt német emlékezetpolitika kialakítására törekszünk, akkor jól tudjuk, a valóságot már talán a közösségünk tagjai sem ismerik, azért, mert ezt a kérdést agyonhallgatták - még a szüleink is. Én is tudnék beszélni családom mindkét ágának az úgynevezett kitelepítéséről, az elűzéséről, majd a visszaszökésükről, hogy aztán újra életet teremthessenek Nagynyárádon mindannyiunk számára. Engedjék meg, hogy nagyrabecsülésemet fejezzem ki azoknak, akik részesei lesznek ennek a majd‘ egy éves emlékezetsorozatnak, ami ma ennek a batyunak az útra indításával elindul. Köszönöm, hogy Önökkel együtt emlékezhettem!"

A rendezvény virtuálisan összekapcsolódott a budapesti Művész Mozival: Ambach Mónika, a Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ igazgatója a pécsi eseménnyel egy időben zajló Magyarországi Német Ifjúsági Filmünnep (Abgedreht! 2016) filmvetítéssel egybekötött díjátadó ünnepségéről skype-on keresztül számolt be.

A rendezvény számos résztvevője csatlakozott az április 22-i országos népviseleti naphoz, ruházatát hagyományos népviseleti darabokkal, kiegészítőkkel tette színesebbé.

Az ünnepélyes megemlékezést iskolai projektnapba ágyazták, amely a „Malenkij robot - kis munka?" címet viselte és az elhurcolásra összpontosított. Amreinné Pesti Ágnes gimnáziumi intézményegység-vezető és Weigert József, a Magyarországi Német Pedagógiai Intézet igazgatója elmondása szerint a címben lévő kérdőjel arra hívja fel a figyelmet, hogy muszáj a magyarországi németek sorscsapásaival foglalkozni - mégpedig nemcsak a felnőtteknek, hanem a fiataloknak is. A projektnapot a diákok szülőfalvaikban végzett gyűjtő- és kutatómunkája előzte meg. A malenkij robotról, a táborokban zajló életről és munkáról szóló, valamint az elhurcolás hatásait taglaló eredményeket a projektnapon mutatták be. A gimnázium összes tanulója részt vehetett az érdekes feladatok megoldásában, a filmvetítéseken, a történészek előadásain és a beszélgetéseken. - Engem leginkább a diákok saját versei hatottak meg. Valósággal elérzékenyül az ember, ha elolvassa őket - vallotta Weigert József. - A kiállítás részeként be is mutattuk a verseket, amelyek közül a legjobbakat az irodalmi színpadunk előadása keretében a közönség is meghallgathatta. Úgy érzem, iskolánk diákjai megértették a 20. század e szörnyűségeit, és azok minden bizonnyal meg is érintették őket.

Képünkön: a Sombereken összeállított vándorbatyut is bemutatták az ünnepségen.

Sz. K.