A Fogadalmi Emléktemplom búcsúmiséjét október 8-án, a Magyarok Nagyasszonyának ünnepén tartották városunkban. Bognár Attila plébános erre az alkalomra különleges ötlettel állt elő: meghívta az egykoron Mohácson szolgát papokat, illetve az esperesi körzet papjait.

Az invitálást többen elfogadták, így a híveknek nem mindennapi egyházi élményben és időutazásban lehetett részük, hiszen a szentmise celebrálásában Bognár atya és Lovász Zsolt káplán mellett részt vett Csősz István (Paks), Darnai József Ágoston (Sásd), Horváth Sándor (Olasz), Koósz Roland (Somberek), dr. Kormon József (Himesháza), Kovács Ferenc (Nagynyárád), Porpáczy Attila (Szekszárd) és Rostás Jenő (Fadd).

Az 1982-ben Mohácsra került és három évtizeden át nálunk szolgált Csősz István az ünnep kapcsán hangsúlyozta: vannak még országok, melyeknek Mária a patrónusa, de Szent István volt az első, aki népét a Szűzanya oltalmába ajánlotta.

A kanonok-plébános kiemelte, hogy a felajánlás a történelem során többször megismétlődött, így I. Lipót alatt és a millennium évében is. Mint mondta, létünket és ittlétünket annak köszönhetjük, hogy Mária országává váltunk.

Csősz István rámutatott: a haza ott van, ahol az édesanya. Hozzátette: Máriára bíztak minket, ő pedig hazahívja gyermekeit, sőt utánuk is megy, ahogyan azt Jézus estében is tette. A Szűzanya mindenütt megtalál bennünket, nem mond le rólunk. Ezek után feltette a kérdést, hogy mi vajon vigyázunk-e rá, őrizzük-e Máriát. Nyomatékosította: éppen ez volna a feladatunk.

- Nekünk is fel kell ajánlanunk nemzetünket. Ha a bajtól nem is menekülhetünk meg, de a haláltól igen. Mária kezét fogva juthatunk el Isten országába - zárta gondolatait a kanonok-plébános.

Bizonyára a hívek fegyelmezettségének tudható be, hogy nem tört ki dübörgő tapsvihar, amikor a szentmise végén - szép gesztust gyakorolva - Bognár Attila így szólította meg Csősz Istvánt: „Kedves Tiszi!" Az viszont látható volt, hogy a hallgatóság soraiban sokan boldogan és mosolyogva néztek össze.

Városunk mostani plébánosa ezt követően megköszönte tavaly óta Pakson szolgáló kollégájának, hogy elvállalta a búcsúmisét, mely a kül- és a belvárosi plébánia egyesülésével a felthetően új plébániatemplom első ilyen jellegű szertartása volt.

- Miért hívtalak? Hogy feltépjem a sebeket? - kérdezte Bognár Attila Csősz Istvántól, és a választ is megadta: „Nem. Azért, hogy gyógyuljunk." Majd a hívek felé fordulva paptársaira és talán az egész papságra is gondolva így fejezte be: „Szeressetek minket, mert ez gyógyít, és ez tesz csodát bennünk."

Szeretetben pedig nem volt hiány. A szentmise végeztével - még az azt követő agapé előtt - rengetegen ott maradtak a Széchenyi téren, hogy legalább egy-két szót válthassanak valamelyik egyházfival, legyen az jelenleg is Mohácson szolgáló vagy Isten igéjét időközben már másutt hirdető.

Képünkön: egy különleges szentmise erejéig Csősz István ismét a Fogadalmi Templom oltáránál

Cs. Á.