Ilyen a kispapok karácsonya: nem csak prédikálnunk kell a lemondásról, gyakorolnunk is kell

Karácsonykor és főbb ünnepekkor a papnövendékek a szemináriumból hazatérnek egyházmegyéjükbe, bekapcsolódnak a helyi közösség ünneplésébe, a szentmiséken szolgálatot teljesítenek, és együtt ünnepelnek családjukkal, rokonaikkal, szeretteikkel.

A korábbi évek hagyományához híven idén is karácsonyi műsorral örvendeztetik meg a Pécsi Egyházmegye kispapjai a gondozóotthonok lakóit. Az idei betlehemezésről Miklovits Attila másodéves kispapot kérdeztük.

- Szombat délben érkeztek haza, útközben gondozóotthonokba látogattak el, betlehemezéssel örvendeztetve meg a lakókat. Hogy néz ki az előkészület a kispapoknál?

- Adventtel a szemináriumban megkezdődik a karácsonyra való készület. Heti három alkalommal roráté szentmisén veszünk részt; a reggeli punkták - elmélkedések - tematikája is erre az ünnepre összpontosít. Esztergomban, ahol tanulunk, hagyományosan az első évfolyam saját betlehemes misztériumjátékot készít, amelyet a bíboros úr jelenlétében adnak elő a többi kispapnak és a szemináriumban dolgozó munkatársaknak. Az utolsó tanítási napot követően karácsonyi lelkigyakorlaton veszünk részt, s hogy a belsőnk után külsőleg is rend legyen, a szeminárium épületében nagytakarítás végzünk. Csak ezek után térünk haza, mindenki a saját püspökéhez, hogy az otthoni szertartásokon segédkezzen. Ez nagyjából az advent menetrendje; önmagában mindez nem sok, de természetesen egyénenként változó, ki, mivel egészíti ki magában. Minthogy „a kinti életben sem fogja senki a kezünket" - ahogy rektor atya szokta mondani - magunknak kell kialakítani egyfajta igényt, lelki vágyódást, hogy a mi szívünkben is megszülethessen az Úr Jézus. Nem csak prédikálnunk kell megtanulni a lemondásról (amelyre jó lehetőség az étkezések ideje), a kölcsönös szeretetről, elfogadásról (amire szintén nagyszerű lehetőség van a szemináriumban, hiszen 40 ember él összezárva), hanem gyakorolnunk is kell azt. S ha az ember őszintén beleáll, megvan az eredménye: akad nem egy felsőbb évfolyamra járó, akinek minden emberekhez fordulásán meglátszik, kiből táplálkozik. Ám a küzdelemnek is vannak jelei, s ilyenkor nehéz szeretettel lenni egymás iránt. A lényeg, hogy ne fáradjunk bele az alakulni vágyásba. Néha ez csak annyi, hagyom, hogy Jézus alakítson, máskor viszont fáradságos és botlásokkal teli küzdelem.

- Régen talán kisgyermekként, ma már felnőttként és kispapként fognak betlehemes játékot előadni.

- Idén sok népénekkel átszőtt karácsonyi műsort szerkesztettünk, a legtöbb prózának csak átvezető szerepe lesz. Azért választottuk ezt a megoldást, mert így az otthonok lakói bekapcsolódva az éneklésbe nemcsak nézői, hanem résztvevői lehetnek a karácsonynak; így talán jobban meg tudják élni az ünnep örömét. Mi sem színészei vagyunk egy „színdarabnak"; szeretnénk megünnepelni Jézus születését azokkal, akikhez szól a küldetésünk, részt adni nekik a közösségben és részt venni az ő közösségükben.

- Szeretném, ha a karácsonyban áttevődne a hangsúly. Gyermekként megajándékozott voltam, felnőttként már ajándékoztam is, de legfőképp embereket: rokonokat, barátokat. Karácsony Krisztus születésének napja, s neki szinte soha nem ajándékozunk. Persze, lehet mondani, hogy a készülődés, böjt, lemondás, a jó cselekedetek ... Mindez szép, sőt fontos is és megvan a helye. De igazi ajándék az lehet, ami fölött valóban én döntök. A többi sokszor esetleges, függ a körülményektől. A szívemet azonban mindig odaadhatom, még akkor is - olyankor a legnehezebb - ha már másé. Valójában olyankor a legszükségesebb is, hiszen csak nála van jó helyen.

- Ha minden a terv szerint halad, akkor négy év múlva pappá szentelik. Mit üzen azoknak a fiataloknak, akik papi vagy szerzetesi hivatáson gondolkodnak?

- Bátran tegyék meg az első lépést! Ez lehet egy hivatástisztázó lelkigyakorlat, egy jó beszélgetés általuk hitelesnek ismert lelkipásztorral, szerzetessel, szerzetesnővérrel (bizony, a lányokat is várhatja erre az életformára!), de az is belefér, ha imáikban kérik Istent, adjon egy számukra világosabb, egyértelműbb utalást, ha a neki szentelt életre hívja őket. Végül pedig: ne féljenek, Isten boldogságra hívja az embert minden hivatásban!

Forrás: Pécsi Egyházmegye