Felkerült a kékfestés a szellemi kulturális örökség listájára - Idehaza Nagynyárád az egyik központja

A döntést az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) illetékes bizottsága hozta nyilvánosságra Port Louis-i tanácskozásán. Magyarországon már kevesebb mint fél tucatnyian gyakorolják az ősi mesterséget, az egyik legismertebb műhely Nagynyárádon található. 

A jelölést Magyarország, Németország, Ausztria, Csehország és Szlovákia közösen nyújtotta be.

A mauritiusi fővárosban hétfőn kezdődött és december elsejéig folyó ülésen több mint 40 hagyomány jelöléséről döntenek, köztük van például a kazah lótenyésztés hagyományos tavaszi fesztiválja, az ősi japán vallási rituálé, a laoszi naga kézművesség.

A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló UNESCO-egyezményt 2003-ban fogadták el. A szellemi világörökség az ősöktől örökölt hagyományokat, kifejezésmódokat, előadóművészeteket, ünnepi rítusokat, társadalmi gyakorlatokat, régi tudományágak tudásanyagát tartalmazza.

A szellemi kulturális örökség UNESCO listáján jelenleg szereplő magyar elemek a Kodály-módszer, a busójárás Mohácson, a táncházmódszer, a matyó népművészet és a solymászat.

A kékfestés textilszínezési és -mintázási eljárás, amely a 18. és 19. században terjedt el Közép-Európában, leginkább len- és pamutvásznat, valamint selymet festettek kékre úgy, hogy a kelmére előzetesen úgynevezett gátlóanyagot nyomtak, ez a fehéren maradó felület adta a mintát, majd a kelmét indigóra színezték.

Magyarországon már kevesebb mint fél tucatnyian gyakorolják az ősi mesterséget.

Amíg a halvány búzavirágkék, indigókék anyagokból régen elsősorban a sváb lakosság hétköznapi ruháit varrták, ma inkább terítő, párnahuzat és függöny készül belőlük.

A kékfestő textíliák ma is keresettek, a késztermékek nagy részét vendéglátóhelyek tulajdonosai vagy olyan magánszemélyek vásárolják fel, akik ezzel szeretnék díszíteni üzletüket, otthonukat, de egyre többen vannak, akik újra ruhákat varratnak belőle.

Az egyik legismertebb műhely Nagynyárádon található. A mester, Sárdi János sajnos már nincs közöttünk. Háza, műhelye ma is megtekinthető, a szakma művelése a családban folytatódik.

Sárdi János 1981-ben megkapta a Kiváló Munkáért Arany Fokozatú elismerést és a Népi Iparművész címet, kékfestő mesterségéért 1988-ban a Népművészet Mestere elismerést, 1994-ben a Művészeti Díjat, 2015-ben pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést.

Munkássága alapozta meg a Nagynyárádon évente megrendezett Országos Kékfestő Fesztivált is, ahol tavaly először az ország összes kékfestője egy helyen kínálta portékáját.

M. B.