Elment a mohácsi sokacság egyik vezéregyénisége: búcsú Szalai Lászlóné Kővári Magdi nénitől

Fájdalmas hír futott be hírportálunkhoz: november 3-án elhunyt Szalai Lászlóné Kővári Magdolna, aki kimagasló alakja volt a helyi sokacságnak, a sokac kultúra sokoldalú ápolásának.

1934. november 26-án született Mohácson. Az általános iskolát itt végezte. 1949-ben beiratkozott a pécsi szerb-horvát gimnáziumba. 1951-ben az intézményt Budapestre helyezték, a II. osztály elvégzése után azonban (betegség miatt és anyagi okokból) az iskolát nem tudta folytatni, munkába kellett állnia. 1954-ben óvónői diplomát szerzett. 1982-ben középfokú könyvtárosi szakvizsgát tett. 1962-ben ment férjhez, 1963-ban megszületett a lánya. Egy unokája van, 2013-ban pedig már dédunokájának örülhetett.

Szalai Lászlóné 1975-től 1989-ig (nyugdíjazásáig) dolgozott a Mohácsi Jenő Könyvtárban mint délszláv báziskönyvtáros. Feladata nemcsak Baranyára, hanem Tolnára és Somogy megyére is kiterjedt. Ezen időszak volt a nemzetiségi könyvtári ellátás legkiemelkedőbb időszaka régiónkban, hiszen a könyvállomány pozitív alakulása mellett ebben az időszakban beszélünk rendszeres kapcsolattartásról az olvasókkal az óvodától a felsőoktatási intézményekig, a városoktól a legkisebb településekig.

Évente több alkalommal szervezett író-olvasó-találkozókat, irodalmi esteket, szakmai fórumokat, vers- és prózamondó versenyeket. Nevéhez fűződnek a minden évben megrendezett nagysikerű olvasótáborok is, melyek kezdetben megyei, majd országos, később nemzetközi szintűvé váltak. Ahhoz, hogy ilyen magas szintű nemzetiségi könyvtári tevékenység alakuljon ki, olyan emberre volt szükség, mint Szalai Lászlóné, aki a horvát nemzetiség és horvát, sokac kultúra iránt maximálisan elkötelezett könyvtáros szakember volt.

Önmagát nem kímélve a legeldugottabb falvakban is felmérte az igényt, vitte a dokumentumokat, szervezte a programokat, terjesztette az anyanyelvi kultúrát. A legmagasabb fórumokon is képviselte a nemzetiségi könyvtári ellátást, népe kultúráját, tradícióit. Lázasan munkálkodott a város kulturális életében is: ott volt a Sokac Klubban, a gyermek- és felnőtt tánccsoportok körül, Busójáráskor, legutóbb pedig ő indított gyűjtést, hogy a tehetséges mohácsi zenészfiú, Cselinácz Marko saját tangóharmonikát tudjon vásárolni.

Tevékeny, tartalmas élete, jó kedve, közvetlensége és szakmaszeretete mindannyiunk számára példa marad. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Munkáját, tevékenységét hivatalosan több díjjal, kitüntetéssel is elismerték.

Szalai Lászlónét november 13-án, szerdán 13.00 órakor kísérik utolsó útjára Mohács római katolikus temetőjében.

Mohácsi Sokacok Olvasóköre