Egy ember több szerepben: foci, színjátszás, zene - Fischer Norbertnek ez jutott

Egy grafikusnak még fejtörést is okozhatna, ha Fischer Norbert névjegykártyáját kellene megterveznie. A himesházai férfi ugyanis eléggé sok dologgal tölti az idejét. A színészkedés mellett énekel, de kozmetikai cikkekkel is kereskedik, hogy a labdarúgást ki ne felejtsük a felsorolásból. Mégis, a legjobban azt szeretné, ha egyszerűen csupán előadóművészként emlegetnék. Jó úton halad a cél érdekében, de önkritikusan kijelentette, a munka dandárja még előtte áll.

Két magyarországi sorozatban is kapott már szerepet. Mindig a „rossz fiú" karakterét szokták ráosztani, pedig amúgy rendes ember. De más a képernyő, meg a hétköznapi lét.

- Jó lenne, ha csak a színpadokon lelném meg az érvényesülés útját - állapította meg, szinte magának, Fischer Norbert. - De ott azért még nem tartok. Éppen ezért vagyok egy nagy kozmetikai cég értékesítési munkatársa. Annál a cégnél nem számít, kik ismernek, ki jött az ismeretlenből. El kell adni a terméket, kapcsolatot tartani a megrendelőkkel, nem pedig a reflektorok között alakítani nagyokat. Mindegy, ez is egy szerep. Aminek az eredménye másképpen jelentkezik, mint a fellépések során.

- Nem tanulta a színészetet, csak belecsöppent, mert kedvet érzett hozzá. Nem volt kisebbségi érzése a profik között?

- De, igen, mindenképpen. Csakhogy, a mai napig is tisztelt kollégák sokat segítettek annak leküzdésében. A pécsi színház már elhunyt vezetője, Balikó Tamás azt mondta nekem, a futballt sem az egyetemen oktatják. Tehetség kell hozzá, meg megfelelő elhivatottság. Ettől azért még nem árt, ha valaki jó iskolában sajátította el az alapokat.

- A futballpályán ehhez meg is volt az adottsága, mégsem lett élvonalbeli játékos.

- Még a kétezres évek derekán, a Pécsi MFC-nél, az ifjúságiak között szerepeltem. Akkor ígértek számomra egy hároméves szerződést, de azt hirtelen túl hosszúnak véltem. Inkább Bólyba mentem, az NB III-ba. Ezt követően Barcsa vitt az utam, ahol ott játszott Márton Gábor. Apámmal egy időben Újmecsekaljára miatta jártunk ki a stadionba.

Nekem ő volt a fociban a mindenem. De sajnos a sérülések nem kerültek el. Jelenleg a Baranya megyei II. osztályban lévő Himesháza alakulatánál vagyok játékos-edző. Náluk is lehet imádni ezt a sportágat.

- Ilyen hanggal még a lelátón is helyet kaphatna, a drukkerek között.

- Nem tervezem, bár most éppen énektanárhoz járok. Több formációban is dalolok, de ott sem minden a színpadi teljesítménytől függ. Vezetni egy bandát, az külön iparág.

Szerződések, koncertek szervezése, reklámok, műsorterv készítése. Ráadásul, legjobban a saját szerzeményekkel lehet befutni. Azok megírása azonban cseppet sem egyszerű feladat. A legkiválóbb dalszerzők elvégzik az ilyet, de az rengeteg pénzbe kerül. Ennek ellenére nem mondtam le a megálmodott sikerek megvalósításáról.

- Ebben a forgásban nem gondolta úgy, mintha egyszerre szembejönne önmagával?

- Meglehetősen pörgős az életem, de másképpen lehetetlen előrelépnem. Ráadásul, magammal eléggé kritikus vagyok, nem tűröm el az alacsony színvonalat. Akadt már olyan érzésem, jó lenne pár napra, hétre megpihenni. De aztán mégis mentem tovább. Aki ugyanis leáll, azt pillanatokon belül felejtik el, bárhol is járt előtte.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva