Dunamenti Halfesztivál: tényleg sosem felejtjük el az elsőt, s már most várjuk a folytatást

Képgaléria! Újabb jeles nappal bővült a mohácsiak naptára: a most debütált Dunamenti Halfesztivál magától illetődően, nyomban elfoglalta méltó helyét a városi nagyrendezvények sorában. Bográcsok sokaságában főtt a halászlé, ezrek szórakoztak az utcákon. Borítékolható, hogy pár év múlva országosan is jegyzett fesztivállá növi ki magát az esemény. 

Úgy tűnik, tényleg igaz, hogy sokszor elég egyetlen jó ötlet a sikerhez. A Mohácsi Német Önkormányzat által megálmodott Dunamenti Halfesztivál már az első megszervezése előtt is tuti nyerőnek számított, hiszen a halászlevet egyrészt Mohácson mindenki szereti, másrészt a máshonnan érkezők biztosan megszeretik, ha megkóstolják. Mindezzel - számos remek kiegészítő programmal, s a város lakóinak hagyományos vendégszeretetével fűszerezve - nagyot biztosan nem lehet hibázni, s ez szombaton be is bizonyosodott.

Pedig délelőtt még úgy tűnt, az időjárás belerondíthat a rendezvénybe. Beborult, majd „elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt". Mindegy persze egyáltalán nem volt, de talán még jól is jött volna egy frissítő zuhé, mert mint később kiderült, a napok óta tartó hőség szombaton délután ismét tombolt, majd' negyven fok volt.

A kánikulában kissé álmosan is indult az élet, kora délután a Széchenyi tér környékén még semmi nem utalt arra, hogy mekkora buli lesz pár óra múlva a városban, csak néhány ember lézengett az utcákon, a máshonnan lassan szállingózó vendégek közült volt, aki meg is kérdezte, biztosan ma lesz-e a fesztivál.

Aztán nem sokkal később minden megváltozott: mire a bográcsok alatt felgyulladtak a tüzek, a Szentháromság szobor környékét, a Jókai utcát és a Duna-partot megtöltötte a sokaság. S míg a halfőzők készítették remekeiket, jól fogyott a fesztiválfröccs is, hiszen - mint tudjuk, ugyebár - a halnak úsznia kell.

A fotóra kattintva megtekintheti a rendezvényen készült képgalériát: 

Ez utóbbiban nem is volt hiba, mint ahogy az ételekben sem. Ahogy szomjan nem maradt senki, úgy éhesen sem. Nagyon jó volt látni, tapasztalni, hogy a főzésre vállalkozott társaságok nem csak az arra bóklászó ismerőseiket, hanem a teljesen idegeneket is jó szívvel kínálgatták, kóstolják meg a főztjüket.

S mindeközben egyre nőtt a tömeg. Az éjszakai órákra igazi mediterrán fílingje lett a belvárosnak, a kerthelyiségekben csak kihalásos/kidőléses alapon lehetett asztalhoz jutni, ezrek szórakoztak Vastag Csaba koncertjén, majd sok százan mulattak a hajnalig tartó utcabálon.

S persze közben a maradékok is elfogytak. Mikorra az utolsó bográcsok is kiürültek, már sokan mondogatták, jövőre is jönnek, s akkor majd még többen leszünk.

S valóban: ahogy a foci anno Angliába, a vizes vébé pedig Budapestre, most a halászlé is hazatért. Naná, hogy Mohácsra.

Máté Balázs - Fotó: Löffler Péter