Dallal, tánccal és verssel nyílt meg az Idősek hónapja az Egyesített Szociális Intézményben

Mohácson több ezer idős ember él: közülük közel százan voltak ott ma, október 1-jén délután a Gólya utcai ESZI-ben, hogy résztvevői legyenek az Idősek hónapja nyitórendezvényének - a jelenlévők nem először bizonyították be: ha megszólal a zene, a dal, nagyon fiatalosak is tudnak lenni...

A színes őszi falevelekkel és idén készült, szemet gyönyörködtető kézimunkákkal feldíszített társalgóban az intézmény nevében Szaksz Éva köszöntötte a megjelenteket. Külön is üdvözölték az otthon legidősebb lakóját, a 103 éves Vankó Magdi nénit, aki kicsit gyengélkedik, ezért sajnos nem tarthatott a többiekkel.

- Október 1-je, az Idősek napja az idősek tiszteletéről is szól: ez az érzésünk magába foglalja elfogadásukat, támogatásukat, szeretetüket, és annak kifejezését, hogy a társadalmunknak ők is hasznos tagjai, és mindannyiunknak nagy szükségünk van rájuk - mondta a jeles nap és hónap alkalmából Tóth Andrea, az intézmény vezetője, hozzátéve: e korosztály képviselői közül ki aktívan, ki passzívan, gyengülő egészséggel, gyerekek, unokák nyújtotta örömökkel és egyre lassuló tempójú napokkal élte és éli életét. De ha visszatekint az ember, ne csupán az elmúlást lássa, hanem azt a sok-sok szépet és jót is, amit megélt és amit a környezetének nyújtott...

Az önkormányzat és Szekó József polgármester nevében Kovácsné Bodor Erika mondta el ünnepi gondolatait. Alpolgármesterünk szerint a mi jelenünkben elődeink élete, munkája, minden erőfeszítése benne van, úgy, ahogy a jelen kor idős embereinek valamikori fáradozása a gyermekeikében, az unokákéban. Városvezetőnk szerint nagy-nagy köszönet jár azért, hogy a szépkorúak küzdöttek értünk, hogy vállalták mindazt, amit a sors erre a korosztályra kimért.

- A szeretni tudás, a türelem, a megértés művészetének birtokosai Önök. Köszönjük mindazokat az értékeket, amelyeket megőriztek, s mindazt, amivel bennünket felvérteztek és gazdagítottak! - zárta köszöntőjét Kovácsné Bodor Erika.

A meleg szavak után az otthon lakója, Rideg Jánosné Erzsike néni versmondása emelte az esemény fényét, majd a fennállása tizedik évfordulóját ünneplő Mohácsi Polgárok Olvasóköre Dalárdája lépett közönség elé. Citerakísérettel előadott szüreti dalcsokruk hamar vidámságot csalt az arcokra, s akik tudták, együtt énekelték velük, hogy „De jó ez a mádi bor! Az asszony, ha iszik belőle, félreáll a kontya tőle..."

A jókedv csak fokozódott, amikor a köri tag Szűcs László mondta el kacagtató versét, amelyben a Városházán dolgozó mihasznák is megkapták a magukét... Versre vers válaszolt: ezúttal a szintén ESZI-s Khín Lászlóné Irénke néni szavalt, szintén nagyon szépen, felkészülten.

Szaksz Éva bejelentését, mely szerint a Szabó pékség idén is egy hatalmas tortával kedveskedik az Idősek hónapja alkalmából, érthetően komoly ováció kísérte... De ugyanígy „járt" az otthon másik állandó vendége, a szintetizátora és hangfalai mögött helyet foglaló Katona József is, aki így biztatta a magát láthatóan egyre jobban érző sokadalmat: „Mutassuk meg a világnak, hogy itt vigadni tudók is szép számmal vannak!... Szavai nyomán egyre többen keltek fel helyükről, s kerestek táncpartnert maguknak. S mi más is lehetett volna az első dal, amely felcsendült ezen a kivételes délutánon? Hát persze, hogy a „Nem csak a húsz éveseké a világ..."

Képünkön: a táncos kedvűek, a dalárda tagjai, az otthon dolgozói és lakói a jó zene hangjaira hamar egymásra találtak...

Ádám Miklós