Csollákné Takács Lívia: „Intézményvezetőnek lenni nem hatalom, hanem szolgálat"

Ettől a tanévtől öt esztendőn át Csollákné Takács Lívia irányítja a munkát a Mohácsi Térségi Általános Iskolában. Az új intézményvezetővel eddigi pályájáról, pedagógusi hitvallásáról és szakmai céljairól beszélgettünk.

- Huszonhárom éve vagyok pedagógus, és tulajdonképpen világ életemben tanár szerettem volna lenni. Apai ágon egy egész „tanárdinasztiát" tudnék felmutatni - mondja az újonnan kinevezett intézményvezető.

Hozzáteszi: „Ehhez képest vargabetűvel kerültem a pályára, mert először vegyészként végeztem. A MOFA alkalmazásában álltam, amikor szülőfalumban, Lánycsókon kémiatanárt kerestek. Elvállaltam. Van úgy, hogy az ember megérzi: valami mást kell csinálnia, váltania kell. Visszatekintve nem kérdés, hogy jól döntöttem."

- Menetközben elvégeztem tehát a pedagógia és a kémia szakot. Voltam napközis nevelő, majd osztályfőnök, sőt igazgatóhelyettes is - kezdi sorolni a fontosabb stációkat Csollákné Takács Lívia, aki úgy véli, hogy az ember holtáig tanul.

Valóban megragadott minden lehetőséget, hogy bővítse szakmai tudását, hiszen számos kurzust abszolvált: médiaoktatást, életvezetést, számítástechnikai ismerteteket, minőségbiztosítást és - nem utolsósorban - erkölcstant. Ezenkívül tapasztalt diáksegítő és munkaközösség vezető.

A konkrét megbízatásról így vall: „Új közösségbe, új folyamatokba csöppentem bele, de közel áll hozzám a kinevezésemet átadó Hoffmann Rózsa államtitkár asszony által megfogalmazott gondolat, miszerint intézményvezetőnek lenni nem hatalom, hanem szolgálat."

- A szolgálat az én értelmezésemben mindenkiről szól. Szolgálnom kell a nevelőkollégákat, a munkatársakat éppúgy, mint a gyermekeket és a szülőket - fűzi még hozzá. A dolgokat pedig vitathatatlanul pozitívan közelíti meg: „Sosem baj vagy probléma van, hanem megoldandó feladat."

Bár vezetőként a szerteágazó igazgatási teendők miatt kevesebb órában tud találkozni a gyerekekkel, de legnagyobb örömére nem kell hátat fordítania a szeretett katedrának: „Kémiát és erkölcstant fogok tanítani. Utóbbi különösképpen erősítheti a diákokkal való kapcsolatot. Itt elmondhatják, mit hogyan látnak a világból. Időnként meglepően érett és értékes gondolatokat hallok tőlük."

- Igyekszem hitelesen élni. Amit mondok és teszek, szívből jön. Így természetesen törekszem arra is, hogy tartsam magam a pályázatomban vállaltakhoz: biztosítani a kiszámítható környezetet, fenntartani a jó mederben zajló folyamatokat, megőrizni a személyi és tárgyi feltételeket, valamint az iskola arculatát, ápolni a jó viszonyt a partnerekkel, és működtetni a kapcsolatrendszert.

Arról pedig, hogy maholnap negyedszázadnyi osztályteremben eltöltött idő után kialakult-e nála egyfajta szürke rutinszerűség vagy fásultság Csollákné Takács Lívia határozottan kijelenti: „Szó sincs ilyesmiről. Éppen ellenkezőleg: minden tanévkezdés megújulás."

Cserdi Áron