Busójárás egykor és most - Amikor még nem volt máglya, koporsó, közönség

Se máglya, se koporsó, se közönség, ezerháromszáz busó helyett csupán tizenkettő, néhány évtizede még így nézett ki a mohácsi busójárás. A Főbusó, Kulutácz Mátyás leányával 2018-ban készült beszélgetésünket elevenítjük fel.

A ma ismert, a busójáráshoz kapcsolódó szokások még néhány évtizede is merőben mások voltak. Hosszú évek kemény munkájának köszönhető, hogy ma már - túlzás nélkül - világszerte ismert turisztikai látványosság lett a mohácsi néphagyomány.

Évről évre új ötleteket, elemeket csempésztek bele, hogy a lehető legnagyobb attrakció váljon belőle, és ez sikerült is. Ehhez járult hozzá Kulutácz Mátyás maszkfaragó és a Busó Club alapítója, az ő törekvéseiről és a régi busójárásokról mesélt nekünk lánya, Kulutácz Krisztina.

- Emlékszem, amikor még fiatalon ültem a lovas kocsin, körülbelül tizenkettő busó volt körülöttem összesen, mára ez a szám ezerháromszáz - idézte fel emlékeit Kulutácz Krisztina. - Nem volt kifejezetten szokás a felvonulás, és a nagy nézőközönség. Akik beöltöztek busónak, járták a házakat, vendégeskedtek és közben nagyon ügyeltek rá, hogy ne kerüljön le a maszk róluk, ez volt a legfontosabb.

Kulutácz Mátyás 1996-ban alapította meg a Busó Clubot, nem sokkal később pedig a Busó Alapítványt, ami a hagyomány ápolásáért, fenntartásáért és megőrzéséért volt felelős. Ez után 2000-ben megnyitotta a Busó Ház Múzeumot, ami akkor egyedülállónak számított.

- Édesapámnak mindig is szívügye volt a busójárás, hogy méltón örökítsük meg és adjuk tovább az utódainknak.[$frame2] Munkájáról dokumentumfilm is készült A főbusu címmel. Ő szorgalmazta a Széchenyi téren lévő II. Mohácsi csatát szimbolizáló emlékmű megkoszorúzását, ami azóta minden busójárás alkalmával szokássá vált, illetve a faragók maszkjainak kiállítását. Egyik legnagyobb látványosság a fekete koporsó elégetése minden évben, ezt huszonhét éve mi csináljuk, a mi csoportunk - mondta a 2012-ben elhunyt maszkfaragó lánya. A múzeumban található jelmezek és maszkok is mind a mieink, nem csupán kiállítási tárgyak, hanem ezeket viseljük is.

A felvonulásé a főszerep, mellette azonban gyakran láthatunk kisebb ˝előadásokat˝, látványos jeleneteket.

- Pár éve vitézeket hívtunk az Alföldről, akik, miközben vonultunk, lövéseket adtak le, mi pedig egyszerre földre estünk. De olyan is volt, amikor egy törököt ábrázoló bábut az utca közepére állítottunk és azt dobáltuk meg - mesélte a Busó Klub mostani vezetője. 

EQM