Astellas-díj: megható történet a gyermekosztály főorvosáról, Dr. Kardos Máriáról - Ön is szavazhat

A Mohácsi Kórház Csecsemő- és Gyermekosztályának főorvosa, Dr. Kardos Mária is közönségjelölt az Év Orvosa pályázaton. Egy tizenöt éves betege jelölte a rangos elismerésre, aki megható történetét írt kedves orvosáról.  

Két Mohácson dolgozó orvos is a közönségjelöltek között szerepel az egyik legnagyobb gyógyszergyártó vállalat Az év orvosa című pályázatán: Dr. Monstkó Péter (róla szóló írásunkát lásd a kapcsolódó anyagoknál) és Dr. Kardos Mária.

A Mohácsi Kórház Csecsemő és Gyermekosztályának vezető főorvosát egy tizenöt éves betege jelölte, aki megható történetet írt kedves orvosáról, amit szerkesztett formában adunk közre: 

„Betegségem súlyos fokú vérzékenység. 2000 márciusában születtem a szigetvári kórházban. Szülőanyám szülés után két napra elhagyta a kórházat, nélkülem. Három napos voltam, mikor a Pécsi Gyermekklinikára kerültem súlyos kivérzett állapotban, mert a vérvételi szúrt sebből elállíthatatlan vérzésem volt, ráadásul dongalábbal is születtem.

Pécsett Dr. kardos Mária vett a szerető kezeibe és azóta el sem engedett. Az évek során orrvérzések, vesebevérzések, ízületi bevérzések alakultak ki, de ezekkel mindig megbirkóztam.

Szerető doktor nénim mindig mellettem állt kedves, simogató mozdulataival, de már nem Pécsett, hanem a mohácsi kórházban, ahol a gyermekosztály főorvosa lett. Mindig mosolygós, ha a gyerekeket gyógyítja, de ez az ő számára természetes.

Az ok, amiért tollat ragadtam, hogy így köszönjem meg a mesébe illő, jóságos cselekedeteit, amelyek orvosi nagyságán túl emberi kiválóságát is tükrözik.

Tavaly, egy nyári vasárnapot jókedvűen töltöttünk a nevelő szüleimmel és testvéreimmel. Semmi előjele nem volt a szörnyű éjszakának. Éjjel egy óra felé iszonyú fájdalmat éreztem a hasam bal oldalán, elkezdtem hányni, éreztem, hogy elhagy az erőm. Anyukám kétségbeesve hívta a főorvosnőt. Drága doktor nénim megnyugtató szavak mellett mondta anyukámnak mit tegyen, és hogy hogyan szállítson a kórházba.

A kórházban már vártak, kiderült, hogy egy ér megpattant a hasamban. Ő irányította a kezelésemet, ami nagyon bonyolult, mert vért is és speciális faktort is kellett kapnom.
Hétfőn is, és egész héten is segítségemre volt. Ezt úgy tette, hogy szabadságát töltötte, éjszaka, vasárnap és egész héten is. A nyaralását is lemondta. Ezután hosszú kórházi kezelések következtek, hiszen járni sem tudtam. Fokozatos javulásom alatt megszervezte a gyógytornámat, hogy ne maradjon vissza mozgáskorlátozottságom. Naponta mutatta a gyógytornásznak, hogy milyen gyakorlatokat végezzünk. Mindig biztatott, hogy „nagyon ügyes vagy, ígérem nemsokára menni fogsz!"

Megszervezte, hogy a mohácsi iskolából nyolcadikos gyerekek látogassanak, és segítsenek a tanulásban. Ők már a barátaim! Így évet sem kellett ismételnem. Jelenleg immuntoleranciával kezelnek, ami nagyon hosszú folyamat, kétnaponta vénás injekciót kell kapnom, így közel egészséges életet élhetek. Most a főorvos néni segítségével műkaron a vénázást tanulom. Nagyon szeretném, ha megkapná ezt a neves díjat, hiszen nem csak hozzám ilyen emberséges, hanem minden kis betegéhez is. Én is ilyen ember szeretnék lenni!"

Képünkön: az Astellas-díj 

B. E.