Aki tényleg leparkolja a buszt a kapuja elé - Íme, Mohács egyetlen női buszsofőre

2021. július 25. vasárnap 16:01

Aki tényleg leparkolja a buszt a kapuja elé - Íme, Mohács egyetlen női buszsofőre

Sokaknak már természetes dolog nőt látni egy autóbusz volánja mögött, azonban nem mindig volt ez így. A huszadik század közepén még törvény tiltotta, majd később is csak engedéllyel ülhettek nők az autóbuszok volánjai mögé. 1979-ben módosították a törvényt, így immár 42 éve állhatnak helyt a nők buszvezetőként is.  A mohácsi Volánbusznál ennek dacára is csak egyetlen egy női buszsofőr járja az utakat, Buhl Erika személyében.

 

 

 

 

- Mindig is vonzotta a buszvezetés?

- Nem mondhatnám. Megszállott szakmagyűjtő vagyok, így megragadtam a lehetőséget, amikor a volt férjem főnöke megkérdezte, nem akarok-e buszvezetői vizsgát tenni. Édesapám taxisofőr, majd buszsofőr volt Pécsett. De sosem vonzott, mert láttam, hogy hajnali négykor megy dolgozni, akkor, amikor én jöttem haza a buliból épp.

 

- Válogathat a szakmái között, miért épp ebben dolgozik jelenleg?

- Teljesen véletlenül alakult így. Egyszer csak úgy döntöttem, hogy ismét buszt szeretnék vezetni. Régebben beültem egy irodába, hogy majd én is irodista leszek, mint sok nőtársam. Úgy éreztem, mintha bezártak volna, így rövid idő után tovább is álltam. Mohácson pont egy olyan hely üresedett meg, hogy azt a buszt vezethetem, ami bemegy a falumba. A buszom ott áll a házam előtt, így tökéletesen össze tudom egyeztetni a munkámat a magánéletemmel, és több időt fordíthatok az idős szüleimre.

 

- Milyen női buszsofőrnek lenni?

- Amikor elkezdtem dolgozni ebben a szakmában, még kevés női buszsofőr volt, most már egyre több. Eleinte az emberek megálltak és bámultak rám. Mohácson én vagyok az egyetlen, ezért akadnak néha kíváncsi szempárok. Az idős nénik sokszor azt mondják, „ha maga vezet, akkor nekünk szerencsés napunk van”. Az ilyen mondatok szebbé teszik a napomat.

 

- Milyen érzés egyedüli nőként dolgozni ennyi férfi között?

- Olyan mintha sok bátyám lenne. Egy szuper csapat részese lehetek, mindenki megpróbál mindenkinek segíteni, akárcsak egy nagy család. Hatalmas önbizalmat ad, hogy minden nap kapok valami pozitívat. Érdekesmód még sosem kaptam sem kritikát, sem dicséretet a kollégáimtól. Az egyedüli vélemény az volt, hogy nagyon finoman vezetek. Egyáltalán nem tesznek különbséget női- és férfi buszsofőr között. Egyszóval nagyon szeretek itt dolgozni.


- Egy buszsofőr mennyire „kötődik” a buszhoz, amit vezet?

- Meglepő hogy az emberek mennyire szeretik a buszaikat, gondozzák, pucolgatják őket. Úgy vigyáznak rá, mintha legalább valami fantasztikus márkájú csodajárgány lenne, még akkor is, ha egy tizenéves, kopottabb buszról beszélünk.

 

Névjegy

Buhl Erika 1970-ben született Pécsett. Az első szakmáját a Baranya Megyei SZC Zsolnay Vilmos Technikum és Szakképző Iskola kereskedelmi tagozatán szerezte meg. Amellett, hogy kiváló autóbuszvezető, megrögzött szakmagyűjtő is, így sok más szakmában is hibátlanul megállja a helyét. 2003-ban tette le a D-kategóriás jogosítványt Németországban, ahol egészen 2017-ig buszvezetőként dolgozott. Három hónap alatt bejárta fél Európát egy világjáró busz sofőrjeként.

- Miért szereti a munkáját?

- Az emberek és a társaság miatt. Ez a szeretetteli környezet nagyon sokat segít nekem mindenben. Olyan mintha mindig is ezt csináltam volna, számomra kimondottan könnyű buszt vezetni. Amikor beül az ember egy hatalmas Mercedes-Benz Tourismoba, úgy érzi magát, mint egy király. A mosolyt le nem lehet törölni az illető arcáról. Na, ez az, amiért már megéri.

 

- Mi a legmaradandóbb élménye a buszsofőri pályafutása során?

- Mikor a jogosítványt csináltam, ahányszor megpadkáztam a buszt, az oktatóm közölte velem, hogy egy Fekete-erdő tortaszeletet kell vennem neki. Jól járt, mert a végén kapott egy egész nagy tortát.


- Mi kell ahhoz, hogy valakiből nőként jó buszvezető legyen?

- Jó érzék. Akárcsak a férfiak esetében, egyszerűen jól kell érezni a járművet, és onnantól kezdve nincs olyan, hogy jó vagy rossz buszvezető.


- Miért ajánlaná ezt a szakmát a pályaválasztás előtt álló fiatal lányoknak?

- A munka nem nehéz, ha tudod vezetni a buszt. Szórakozást jelent az emberekkel együtt lenni, itt mindig vicces a hangulat, ugratás, sztorimesélés van. Egyáltalán nem egy unalmas szakma.


- Milyen szakmái vannak még?

- Egészségügyi, idősgondozói tanfolyamot végeztem el, masszőr, kereskedő, és pincér szakmám van. A legújabb tervem, hogy műkörmös szeretnék lenni. Az ember egy életen át tanul. Legszívesebben tetőfedő, asztalos, és hidegburkoló lennék. Mindig is érdekelt, hogy vajon ezt vagy azt hogyan kell csinálni.


- Hogyhogy vonzzák ezek az igencsak férfias munkák?

- Imádnám, hogy meg tudom csinálni és nem kell várnom senkire. Fontosnak tartom, hogy egy nő képes legyen ilyesmikre, és ne kelljen állandóan segítséget kérnie. Szívesen fordulok máshoz, mégis szeretem magam megoldani a dolgokat.

 

- Ha épp nem buszt vezet, mivel tölti legszívesebben az idejét?

- Hobbiként cukrászkodom, pontosabban fondant tortákat készítek. Ez is egy olyan szakma, amelybe igazán belekóstolnék. Továbbá imádok olvasni, mert úgy gondolom, valaki valahova biztosan leírta azt a választ, amit én éppen keresek

 

- Nőies nőnek érzi magát a szakmájától függetlenül?

- Imádok öltözködni és sminkelni, maximálisan szeretek magamra adni. Úgy gondolom, az a nő, aki annak érzi magát.


Márkus Hanna - Fotó: Dittrich Éva