„Aki a hazáért halt meg, halhatatlan...” – mohácsi főhajtás az aradi tizenhármak előtt

Százhatvannégy éve fojtották vérbe az 1848-as forradalom nyomán kibontakozott magyar szabadságharcot: bár a harc elveszett, az emlékezés örökké él - a fegyveres küzdelem és a seregeinket vezénylő honvédtábornokok hazafisága, hősiessége előtt pénteken, október 4-én este hajtott fejet Mohács közönsége.

1990 óta hagyományosan a Park Utcai Általános Iskola, idén ősztől már a katolikus egyház fenntartásában működő intézmény udvarán kerül sor erre az eseményre.

A nemzeti történelmünk egyik legdicsőbb fejezetét felelevenítő főhajtáson természetesen a harc előzményeit, a forradalom kirobbanását, céljait is felidézték az iskola diákjai.

A kopjafák gyűrűjében, amelyre ilyenkor a tizenhárom aradi tábornok képét is kifüggesztik, korabeli dalok, versek idézték meg a dicsőséges napokat, s népünknek a szabadságharc leverése feletti fájdalmát.

A vesztőhelyre induló, a Habsburgok által kivégzésre ítélt magas rangú katonatisztek utolsó szavait, gondolatait egyenként is tolmácsolták. Köztük Lázár Vilmosét, aki így búcsúzott: „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek."

A közel háromszáz fő jelenlétében lezajlott emlékezés végén a „Magyarország, az én hazám..." kezdetű népdal hangjaira az aradi tizenhármak emlékművénél városunk önkormányzata, számos iskolája és intézménye helyezte el koszorúit, virágait.

Az iskolások és szüleik, továbbá a város közönsége mécsesek, gyertyák gyújtásával fejezte ki tiszteletét történelmünk e nagyjai iránt. A főhajtás a Szózat közös eléneklésével zárult.

Képünkön: az iskola kiváló kórusa elmaradhatatlan szereplője e főhajtásoknak - dalaik ezúttal is híven fejezték ki a levert szabadságharc fájdalmát, a magyarság kiábrándultságát. 

Ádám Miklós