Akárcsak a vörös szőnyegen - ilyen a farsangvasárnap a főszereplők álarca mögül, belülről

Mohácsi hírességeknek érezhetik magukat azok, akik farsangvasárnap végigvonulnak a városon a több tízezres tömeg előtt. Hiába öltöznek be minden évben és járják végig ugyanazt az útvonalat, a busójárás minden szereplőjének, így a busóknak, a sokac menyecskéknek és a többi maskarásnak is legalább akkora élmény ez a hatnapos farsangi ünnep, akárcsak az idelátogatóknak.

Noha a busójárás hivatalosan csak kisfarsang napján kezdődik, a busócsoportok számára már hetekkel azelőtt megindul a készülődés a farsangi karneválra. Akik a ruházatukat is maguk készítik, már jó előre nekikezdenek a maszkok faragásának és a sokac népviseleti öltözék megvarrásának. Ma már szokássá vált, hogy az egyediségre törekvő busócsoportok nemcsak tagjaikkal, és azok öltözeteivel, hanem járműveikkel is igyekeznek kitűnni a többiek közül, így évről-évre dizájnosabb szekereken és furgonokon érkeznek a maskarások, amelyek feldíszítése, csinosítgatása is már jóval a busójárás előtt megkezdődik. Idén több csoport is népi táncokkal szórakoztatta a lelkes közönséget.

Hasonló előkészületekkel indulnak neki a busók és társaik a nagy napnak is. Bár a hivatalos program főként délutántól ígér látványosságokat a látogatók számára, a főszereplők már korán reggel talpon vannak. Házi süteménnyel és itókával felpakolva indítják útnak járműveiket, s már a délelőtt folyamán hangos kolompolással jelzik jelenlétüket.

A nap fénypontja azonban számukra is az, ami mindenkinek - azonban a maszk mögül teljesen más szemszögből láthatják a sokaságot. Kíváncsi tekintetek és kamerák rengetege:ezt látja minden maskarás, ha a felvonulás során végignéz az embertömegen, azokon, akik azért gyűltek össze, hogy őket lássák. Villannak a vakuk, integetnek a kezek, s míg egyesek szinte kiugranak a bőrükből, hogy egy-egy barátságos busó vagy sokac lány észrevegye őket, mások inkább a háttérben meghúzódva figyelik a lassan haladó csoportokat. A lányok azért sikítanak, mert a hajukat húzzák, vagy táncba viszik őket a busók, a férfiak a sapkájuk után szaladhatnak vagy arra ocsúdhatnak fel, hogy mosolygó arcukat már korom lepi el, míg a gyerekek fejsimogatást és cukorkákat kapnak.

S ahogy a Széchenyi tér felé haladnak, a busócsoportok már a nevüket is hallják a hangosbemondóban. Büszkén lengetik zászlóikat, ahogy befordulnak a főtérre, ám valójában ekkor kezdődik csak igazán a móka.

Mihelyst elérhetőbbé válnak a látogatók számára, jöhetnek a közös képek, a kíváncsi kérdések turistáktól és tévériporterektől, a kóstolók a házi borokból, pálinkákból, pogácsákból, no meg az elmaradhatatlan közös tánc a busókkal a máglya körül. Estére már feltűnnek az ismerős arcok is, a csoportok is egy nagy családdá válnak, s mire a szalmabábú szép lassan elég, és a város sötétségbe borul, olyan fergeteges a hangulat, akárcsak szilveszter éjjelén.

Kiss Alexandra