A mohácsi tehetség, Szép Hanna úgy érzi, mindig az élete része marad az irodalom

Különdíjjal jutalmazta a napokban a zsűri a váci Kaleidoszkóp VersFesztiválon a mohácsi Szép Hannát, akinek már kicsi kora óta élete része a verselés. A 15 éves lány biztos benne, hogy az irodalom mindig is része lesz az életének.

- Hogyan kezdődött a verselés iránti érdeklődésed?

- A vers és prózamondás utáni érdeklődésemet bátyámtól örököltem, kiskorában ő is sikeres vers és prózamondó volt. Legelső versenyemen a produkciómat siker koronázta, hiszen első helyezés tudtam elérni. Ezt követően első osztályos koromtól rendszeres résztvevője lettem a vers és prózamondó versenyeknek, mind a helyi, mind a a körzeti, regionális szinteken, s többször vettem részt országos megmérettetéseken is.

- Kizárólag magyar nyelven verselsz?

- Angolul is sikerült versmondásból jó eredményt produkálnom, amire szintén nagy örömmel készültem mindig.

- Sok szép eredményt értél el ilyen fiatalon. Mire vagy a legbüszkébb?

- Legbüszkébb a kétszer is elért országos első helyezésemre vagyok a Wass Albert Országos Vers és Prózamondó versenyen, ahol 2016-ban segítségemre volt Szekó Zsófia és Szenn Istvánné, Kati néni, akik a mai napig egyengetik az utamat édesanyám mellett. Valamint nagyon büszke vagyok a nemrégiben Vácon, a Dunakanyar Színházban 18. alkalommal megrendezett Kaleidoszkóp Versfesztiválon kapott különdíjamra. Ami még nagyon fontos számomra, hogy ötödikes korom óta a Csányi alapítvány tagja lehetek. Ez az egyik legfontosabb része az életemnek, nagyon sok mindent köszönhetek az alapítványnak.

- Honnan értesültél Kaleidoszkóp Versfesztiválról?

- A versenyt az interneten fedeztem fel, a magyar Versmondók Egyesületének felhívása keretében, amely Közép-Európa legnagyobb pódiumművészeti seregszemléje, és a Kárpát medence egyedülálló versenye.

- Hogyan zajlott a verseny? Jól érezted magad?

- Én a négynapos fesztivál szombati napján állhattam először színpadra a 14-25 éveseknek szóló Ifjúsági és Felnőtt Versmondó Szalon Versmondó versenyén. Ezen a napon a kiírásnak megfelelően az 1914-1918 közötti történésekhez kapcsolódó versemet mondtam el, ami Reményik Sándor Eredj ha tudsz című műve volt. A második versenynapomon pedig a nemrég elhunyt kedvenc költőm, Kányádi Sándor  Nyergestetőjét szavaltam el. Nagyon jól éreztem magam, felemelő érzés volt egy ilyen színvonalas versenyen megmérettetni magamat a rendkívül tehetséges versmondók között. Rengeteg csodás előadást láthattam,és nagyon boldog voltam, hogy végül, ezen a fantasztikus versenyen az igen neves zsűri döntése alapján különdíjat vehettem át.

- A versek a jövőben is elkísérnek?

- A jövőben is nagyon szeretnék a versmondással és prózamondással foglalkozni, és ezen kívül vonz még az orvosi pálya is. Egész biztos, hogy bárhogyan is alakul,a versek, prózák, az irodalom, mindig része lesz a napjaimnak.

Pauska Petra