A mohácsi Fogadalmi Templomban ünnepelte aranymiséjét Román János dunaszekcsői esperes

Különleges esemény helyszíne volt szeptember 29-én, vasárnap a mohácsi Fogadalmi Emléktemplom: a hívek Román János dunaszekcsői esperes aranymiséjére gyűltek össze.

Az ötven esztendővel ezelőtt felszentelt atya az elmúlt fél évszázadra utalva szerényen így fogalmazott: „Az Isten többet ad, mint amennyit megérdemlünk. Hálás vagyok, hogy megérhettem ezt a napot."

Visszaemlékezett arra az időre, amikor ferences gimnazistaként még az 1963-as év is távoli jövőnek tűnt. „Most pedig már 2013-at írunk." - tette hozzá egy pillanatra megállva és elgondolkozva.

A címzetes esperes - aki évtizedeken keresztül a mohácsi belvárosi templomban is misézett helyettesítőként - elmondta: 1975-ben lett káplán Pakson, az egyik legjobb szolgálati helyen.

Dunaszekcsőre kerülésének körülményeiről elárulta: elődjének 1978-ban állami nyomásra távoznia kellett, ezért üresedett meg az ottani plébánia. Sokatmondó, hogy az így keletkezett posztot tizenhárman utasították vissza, mielőtt ő végül elvállalta.

- A mennyből a pokolba kerültem - vallotta be őszintén a hívek előtt. „Áldatlan állapotok uralkodtak. Időbe telt, míg akklimatizálódtam." - idézte fel kertelés nélkül a kezdeti nehézségeket.

Román atya megemlítette, hogy ötvenévnyi szolgálata során nem volt része hivatalos elismerésekben, a felekezet tagjainak szeretetét viszont mindig érezte. Ezért is intézte a következő szavakat hallgatóságához: „Nem akarok továbbállni, nem akarok otthonba vonulni. Kérem a híveket, imádkozzanak, hogy még folytathassam."

Bognár Attila mohácsi plébános megköszönte a dunaszekcsői esperesnek, hogy nálunk mutatta be jubileumi szentmiséjét, majd három ajándékkal is kedveskedett neki: a lélek számára egy festményt, a szellem örömére egy könyvet, a test javára pedig egy palack tokaji bort adott át.

Képünkön: középen Román János címzetes esperes az aranymisén

Cs. Á.