A kényszermunkatáborba hurcolt ezrekre emlékeztek Pécsett

A Hortobágyi Kényszermunkatáborba Elhurcoltak Egyesülete szervezte azt a megemlékezést, melyet vasárnap tartottak Pécsett, a Gyertyaszentelő Boldogasszony-templomban. Arra a mintegy 10000 emberre emlékeztek, akiknek napra pontosan 75 évvel ezelőtt kezdődött meg a kitelepítése a Hortobágyra, kényszermunkatáborokba.

A megemlékezésen jelen volt Dr. Mari Albertné, a Hortobágyi Kényszermunkatáborba Elhurcoltak Egyesülete elnöke, dr. Barkóczi Csaba, PMJV Kulturális Bizottságának elnöke, Kisóvári-Németh Norbert református lelkész és Molnár Erik, a Pécsi Egyházmegyei Hivatal püspöki titkára.

Az évfordulón arra emlékeztek, amikor a kommunista hatalom 1950-ben tömeges megtorlásba kezdett, melynek egyik eszköze a kitelepítés volt. Több részletben mintegy 10 ezer ártatlan embert zsúfoltak 12 kényszermunkatáborba. Az ÁVH a mit sem sejtő családokat a helyi vasútállomáson marhavagonokba toloncolta. Az embertelen erőszak indokolása az volt, hogy a várható háborús konfliktus esetén az ellenséggel feltehetően szimpatizáló elemeket időben el kell távolítani.

A deportáltak teljes vagyonát, minden ingóságát, házát, gazdaságát elkobozták, melyek haszonélvezői a helyi párt- és rendőrségi tisztségviselők lettek. Az elhurcoltakat osztályellenségnek, az akkori szovjet szóhasználat szerint kuláknak, azaz a falusi népet kiszipolyozó ellenségnek kiáltották ki, akiknél a vagyonelkobzás „történelmi igazságtétel" volt. A táborok embertelen körülményeiről, majd az életben maradt elhurcoltak szabadulása utáni reménytelen helyzetéről számtalan visszaemlékezés lelhető fel.

Igehirdetésében Kisóvári-Németh Norbert református lelkész elmondta, hogy több, mint 10 éves lelkészi szolgálata során megtapasztalta, hogy a kitelepítések mély nyomot hagytak Baranya egyházi közösségeiben, a falvak társadalmában.

Az a mélypont, melyben a mai keresztény közösségek léteznek, a falvak elnéptelenedése ide vezethető vissza. A legtehetősebb, a legáldozatkészebb erőt képviselő réteget vitték el falvainkból, akikre nekünk, kései utódoknak szükségünk lett volna. Akik révén fenntartható lenne a gyülekezeti élet. A kitelepítésekkel olyan emberek életét tették lehetetlenné, fenyegették meg, akadályozták a továbbtanulását, akik sok mindent tehettek volna hozzá az ország életéhez.

Az unokák sebeit ma is ezek a sebek okozzák. Ha valahol sajog, szükség van orvosra. Az ige a történelmi sebek orvosának hangja, orvos az Úristen akik a nemzedékeken keresztül húzódó traumákat is gyógyítja - fogalmazott a lelkész.

Molnár Erik, a Pécsi Egyházmegyei Hivatal püspöki titkára igehirdetésében rámutatott, az elhurcoltak sokszor megdöbbentő hitről tettek tanúságot. Hittek abban, hogy az igazság egyszer győz. Hittek abban, hogy nem a gyűlölet, hanem a méltóság tartja meg az embert. Hittek abban, hogy a történelem viharában is szemmel tartja őket Isten.

A Biblia tanítás szerint azok, akik így élnek, egy jobb haza után vágyakoznak, nem földi revansra, nem bosszúra, hanem egy olyan világra, ahol az ember nem lesz üldözött a származása, a vallása vagy a véleménye miatt. Ez a mennyei haza nem csupán túlvilági reménység, hanem belső erkölcsi iránytű is - hangsúlyozta Molnár Erik.

Majd hozzátette, a hortobágyi táborokban voltak, akik imádkoztak. Volt, aki titokban tanított, bátorított, megosztotta az utolsó darab kenyerét is a társával. Hittek abban, hogy embernek maradni akkor is lehet, ha embertelen a környezet. Ez a hit tette őket méltóvá arra, hogy Isten nem szégyelli őket, hanem hazát készít nekik.

Mi, az utókor, kötelesek vagyunk emlékezni, nemcsak azért, hogy történelmi igazságot szolgáltassunk, hanem hogy megőrizzük a szabadságot - figyelmeztetett a püspöki titkár. A kollektív emlékezet nem a múlt terhe, hanem erkölcsi alap, amelyből jövőt lehet építeni.

„Imádkozzunk azokért, akik a pusztában haltak meg, sokan jeltelen sírokban pihennek. Imádkozzunk azokért, akik visszatértek, de soha nem feledték el a megaláztatást. És imádkozzunk önmagunkért is, hogy soha ne adjuk fel a hitünket abban, hogy az emberi méltóság szent, és hogy az Isten országa, a jobb haza már közöttünk elkezdődik, amikor igazságban és szeretetben élünk egymással" - zárta emlékező beszédét Molnár Erik atya.

Forrás: Pécsi Egyházmegye