Ha arra volt szükség, gólt is rúgott az MTE 1888 masszőre, Zsömi, azaz Szabó Gábor

2018. október 19. péntek 16:52

Apáról fiúra szállt a masszőrmesterség Mohácson: az MTE legendás gyúrója, Szabó László fia, Szabó Gábor - akit édesapjához hasonlóan Zsömiként ismer mindenki a városban - amellett, hogy a labdarúgó-szakosztály technikai vezetője, a focisták és a női kézisek masszőre is. Sőt, arra is volt példa, hogy amikor létszámhiány miatt kényszerből játékosként ült a padon a labdarúgóknál, csereként beszállva gólt szerzett.

Ha az MTE 1888 valamelyik pályáján vagy a sportcsarnokban azzal állnánk elő, hogy Szabó Gábort keressük, csak tanácstalan szempárokkal találnánk magunkat szembe, ám ha azzal, hogy Zsömit, kapásból tudja mindenki, kiről is van szó.

Kiről is? Az egyesület labdarúgó-szakosztályának technikai vezetőjéről, a focisták és a női kézisek masszőréről. Ám ezzel csak nagyon keveset mondtunk róla: valójában az MTE 1888 sokszor „láthatatlan" háttéremberéről, a legjobb értelemben vett mindeneséről.

- Kevesen tudják, hogy tizenhét éves koromig fociztam, hozzáteszem, nem voltam túl tehetséges - vágott a közepébe Szabó Gábor. - A sportot viszont gyermekkorrom óta nagyon szerettem, így amikor már nem tudtam összeegyeztetni a munkát és a labdarúgást, választanom kellett.

Névjegy

Szabó Gábor 1977-ben született Mohácson, élettársával és 15 éves kisfiával él együtt. Vállalkozóként két büfét üzemeltet a városban. A Park Utcai Általános Iskola után Pécsett folytatta tanulmányait, a kereskedelmi és vendéglátó szakközépiskolában. Tanulmányai befejezése után 25 éves koráig dolgozott vendéglátásban, ám ekkor kezdett elege lenni a véget nem érő munkából, aztán jött a váltás, s azóta is a mohácsi sportért dolgozik.

- Édesapám indíttatásából (Szabó László, akit ugyancsak Zsömiként ismernek Mohácson - a szerk.), aki már évek óta masszőrként dolgozott a labdarúgó-szakosztálynál, elvégeztem az iskolát, bár arról nyilván szó sem volt, hogy az ő helyére törjek. Aztán 2003-ban az akkori szakosztályvezetők, Horváth István és Hámori Péter megkerestek, hogy megüresedett a technikai vezetői pozíció. Édesapám által ismertek, így kerültem képbe, én meg igent mondtam. Huszonhat évesen, gyakorlatilag már másnap elkezdtem dolgozni a szakosztálynál.

- A 2006-2007-es szezon NB II-es ifjúsági szereplése a mai napig szép emlék, hiszen osztályozót játszhatott a csapat, egy szalmaszálon csúsztunk el, nagyon kevés kellett ahhoz, hogy az első osztályban szerepeljenek. Remélem, az elkövetkezendő években lesz arra lehetőség, hogy olyan támogatást kapjunk, aminek hatására reális célként lehet majd kitűzni az NB III-ba jutást, hogy újra magasabb osztályban vitézkedjen a felnőtt csapat.

Teremtorna karácsony előtt

A városban hosszú ideig minden éven szerveztek egy színvonalas teremlabdarúgó tornát, ám a sorozatnak 2008-ban vége szakadt. Szabó Gábor 2015-ben Schmidt Zsolttal közösen életre hívott egy hasonló rendezvényt, a Horfer Kupát. A cél az volt, hogy a holt idényben is pezsgést hozzanak a város sportéletébe, felidézve a régi tornák hangulatát. Így is lett: idén már negyedik alkalommal szervezik meg karácsony előtt a sajátos, bensőséges hangulatú eseményt. A mindig színvonalas tornán - amelyen ahogy eddig, idén is szerepelnek élvonalbeli játékosok - biztosan ezúttal is nagyon sok néző lesz kíváncsi a mérkőzésekre a sportcsarnokban.

- Az évek során nagyon sok minden változott körülöttem, eddig öt szakosztályvezetővel dolgozhattam együtt, szerencsére mindenki számított a munkámra. Ez idő alatt kilenc évig volt NB III-as a felnőtt csapat, a mostani a hatodik szezonom a megye I-ben. Nem csak a felnőtt, hanem ovitól kezdve az összes csapat hozzám tartozik. Arra nagyon büszke vagyok, hogy komoly kapcsolatrendszert sikerült kialakítanom az évek alatt, gondolok itt játékosokra, edzőkre, vezetőkre és ezek a mai napig is élnek.

S hogy mit is csinál, mint technikai vezető? A játékengedélyek kiváltása, a nevezések leadása, az utazások szervezése, a mérkőzésidőpontok egyeztetése, a sportorvosi vizsgálatok szervezése csak egy része munkájának, ehhez még hozzájönnek a naponta felmerülő váratlan esetek, problémák, amelyeket lehetőleg azonnal és persze kellő hozzáértéssel kell megoldania.

A rengeteg munka mellett, ha kellett a felnőtt csapat segítségére sietett.

- A 2014-15-ös bajnokságban akkora létszámhiány volt a felnőtt csapatnál, hogy számtalanszor egyedül ültem a kispadon. Nagy Ervin ekkor játékos-edzőként dolgozott, sőt még nekem is ki kellett váltanom a játékengedélyem. Szigetváron egy bajnokin a cserekapus és én ültünk a padon, a mérkőzésen mindketten pályára léptünk, sőt, mindketten gólt szereztünk.

- 2009-ben a felnőtt csapat edzője, Bíró Ferenc megkeresett, hogy vegyem át a masszírozást édesapámtól, azóta tehát már két beosztásban tevékenykedem a labdarúgóknál.

Aztán 2013-ban a másodosztályú felnőtt kézilabdacsapat új edzője, Kovács Jenő mindenképp szeretett volna a csapat mellé egy masszőrt, s felkértek erre a munkára is. Nagyon megszerettem a kézilabdát, igaz, előtte is néztem, csak nem nagyon értettem. Néha még most is vannak olyan szituációk, amik után meg kell kérdeznem a padon mellettem ülőt, hogy mi történt. Az elején azt hittem, rövid távú lesz a munkám, de ahhoz képest szépen itt ragadtam. Komoly logisztika kell a feladatok összeegyeztetéséhez, de a két szakosztály nagyon rugalmasan kezeli a helyzetet, így amikor csak tudjuk, megoldjuk a jelentkező problémákat.