Sajnos nem jött össze, nem jutott fel a harmadik vonalba a Mohácsi TE 1888

Összejöttek majd' ezren vasárnap a Mohácsi TE-Gödöllő futballmeccsen, amelyen a tét a magyar futball harmadik vonalában való szereplés volt. A mohácsiak végül maradtak a baranyai I. osztályban, hiszen 0-4-es összesítéssel veszítettek az osztályozón.

Egy héttel korábban, a Pest vármegyei bajnok Gödöllő otthonában vendégeskedtek a mohácsi piros-fehérek. Ott, akkor, nagy küzdelemben, a pályaválasztó nyert 1- 0-ra.

Erre szokták mondani, ebből még bármi kijöhet. Bár a szakemberek masszív, jól védekező alakulatként jellemezték az ellenlábast, de azért reménykedni még lehetett.

Össze is jöttek vagy ezren a drukkerek, abban nem akadt hiba. Közülük talán tízen lehettek a Gödöllő elkötelezett hívei. Akadt a soraikban egy testesebb férfi, akinek az apja nyilván kisdobos lehetett, mert a gyermek felnőve nagydobos lett. Verte is rendesen a tamtamot, a hangját sem kímélte.

A környék pillanatnyilag messze legjobb, legeredményesebb játékosa nem lépett pályára, ami nem csoda. Hiszen Csongrádi Ferenc a Magyar Labdarúgó-szövetség ellenőreként érkezett a rendezvényre. Ő éppen negyven évvel korábban, a VIDEOTON középpályásaként az UEFA-kupában a döntőig jutott, a Real Madrid mögött lett együttesével második helyezett. A korabeli kiváló játékos most megjegyezte, még nagyon szívesen kihagyna pár nagy helyzetet, de az idő ebből a szempontból már nem neki dolgozik.

A Mohácsnak, mivel hátrányban kezdett az első 90 perc következményeként, támadnia kellett volna. De abban sok erő nem akadt. Amikor pedig az első játékrész derekát követően a vendégek gólt szereztek, gyakorlatilag minden eldőlt. A lelátón azonban ez különösebb érzelmeket nem gerjesztett. Mindenki jólesően napozott, már legfeljebb a vendégek edzője aggódott a további történések okán.

A szünetben kisebb, de békés tumultus is képződött a széksorok mögött.

Természetesen a „forgalmi fennakadás" a sörcsapolónál alakult ki. Nem volt megbeszélve, mégis ott találkozott össze Kocsis „Dzsuki" István egykori csatár, a közönség nagy kedvence, valamint Megyeri Károly, a város egyik legismertebb futballistája. Miután látták, hogy mindketten jól vannak, türelmesen vártak az italukra.

A második félidő derekán a játékvezető elrendelte az ivószünetet a gyepen. Erre mondta valaki a sörsátornál, hogy most akkor szinkronba kerültek a sportemberek a szurkolókkal. Eközben azért a Gödöllő még újabb gólokkal adott nyomatékot feljutási szándékának. Bár azt egy idő után senki sem kérdőjelezte meg!

A lefújást követően nyugodtan indult haza mindenki. Közben kialakultak kisebb csoportok, az ismerősök megbeszélték a látottakat. Az egyik rutinos vendég - aki még látta Jónás Ferencet a csatársorban - kijelentette, hogy azt a (ide mindenki behelyettesítheti nem kedvenc emberét) nevűt játékost kár volt betenni, nem alkalmas semmire. Ebben maradtak, meg abban, jobb, hogy a Mohács nem jutott fel a harmadik vonalba, mert az túlságosan nagy falat lehetett volna számukra.

Persze, felelősség nélkül mindenki lehet okos. De valahogyan az MTE félúton van. A megyei I. osztályból kilóg felfelé, az NB III kapuja meg vagy nem nyílik meg neki, vagy hamar visszatér a negyedik vonalba.

Amikor még az NB II-ben vitézkedett a klub, akkor azért hangosabb lett volna kiabálás, egy hasonlóan fontos találkozó során. De az álmok ma szerényebbek, mint valaha azt megszokhatták a mohácsi futballrajongók.

Pucz Péter