Negyvenhat éve szállták meg a mohácsi szurkolók Nagyatádot - De szép is volt!

Abban az évben óriási szezont futott a Mohács-Véméndi TE labdarúgócsapata. Az 1978-1979-es évadban megnyerték a Baranya megyei I. osztályt, de a nagy bravúr utána következett. Ugyanis 1979. június 24-én, Nagyatádon győztek az osztályozón, a Fűzfőt legyűrve jutottak be az NB II-be. A mohácsi futball első aranykorát élhették át a drukkerek, akik idegenbe is nagy számban elkísérték a kedvenceiket, több ezren szurkoltak Nagyatádon. Számukra egészen biztosan ez volt az évtized mérkőzése. A legendás játékosok 2019-ben Mohácson találkoztak, cikkünkben ezt is felelevenítjük.

Negyvenhat évvel ezelőtt nagy szezont futott a Mohács-Véméndi TE labdarúgócsapata. Az 1978-1979-es évadban megnyerték a Baranya megyei I. osztályt, de a nagy bravúr utána következett.

Ugyanis 1979. június 24-én, Nagyatádon győztek az osztályozón, a Fűzfőt legyűrve bejutottak az NB II-be. A mohácsi futball első aranykorát élhették át a drukkerek, akik idegenbe is nagy számban elkísérték a kedvenceiket. Számukra az volt az évtized mérkőzése.

Azt mindenki előbb sejtette, később tudta, hogy a baranyai bajnokság győzelmi esélyese a Mohács-Véméndi TE.

Ezen sok vita nem lehetett, mert a gárda 1978. augusztus 13-án, a nyitányon 4-0-ra verte a Mágocsot, majd még további tizenegy összecsapáson maradt hibátlan a mérlege. A téli szünetben már lassan lehetett volna kezdeni az aranyérmek átadását, bár a nyár eleje még messze volt. Végül, hetekkel a sorozat vége előtt a fiúk behozhatatlan előnyre tettek szert, győztek, de még nem a legfontosabb csatában.

A második vonaltól félig-meddig búcsúzó Fűzfő ugyanis kapott még egy esélyt a Magyar Labdarúgó-szövetségtől (MLSZ). Ugyanis, egy 90 perces ütközetben az egyik fél jogot szerezhetett az NB II-re, egy átszervezés okán. Ezt a meccset pedig semleges pályán, a Somogy megyei Nagyatádon rendezték meg, 1979. június 24-én, vasárnap, 16 óra 30 perces kezdettel.

A szurkolóknak több sem kellett, felkerekedtek, buszra pattantak, kocsiba ültek, esetleg motorral robogtak el a helyszínre. A legendák szerint az indulásnál az élen járók Lánycsóknál gurultak, miközben a sor hátulján lévők még a mohácsi dugóban vártak arra, hogy nekivághassanak az országútnak.

Az eredeti, részletes tudósítás szerint 4000 ember szorongott a nagyatádi lelátón, zömében nem a hazaiak, de nem is a fűzfőiek. A piros-fehér fanatikusok döntő fölényben voltak. Már délelőtt ellepték a szomszédvár utcáit, hatalmas felfordulást okozva a település életében. Ekkora rohamra senki sem számított, de hirtelen rengetegen „őrültek meg", bízva a mohácsi bravúrban.

Az MVTE 1-0-ra legyőzte a Fűzfő alakulatát. Álljon itt a sikert kiharcoló alakulat neve: Perjési - Farkas, Rott, Dárdai L., Alsóvölgyi- Kiss L., Komli (Budovinszki, a 89. percben), Hancz - Schwarzkopf (Keipl, a 88. percben), Pártényi, Bencsik. Edző: Bán László.
A gól az 55. percben esett, egy szabadsúgást követően. Amíg a sorfal rendeződött, addig Dárdai L. röviden, alig két méterre legurította a labdát Pártényi elé, a csatár pedig jó 28-30 méterről a bal alsó sarokba bombázott. De azért ünnepelni még korai lett volna! Mert az ellenfél kitámadott, még a 88. percben is hatalmas gólhelyzet maradt ki a mohácsiak kapuja előtt. Végül azért lepergett az utolsó másodperc is, következhetett az önfeledt ünneplés a gyepen, meg a tribünön egyaránt.

A lefújást követően a gólvágó, Pártényi Antal elevenítette fel a találat rövid történetét. - Dárdai Lajos szólt, hogy, figyelj, aztán máris hozzám továbbította a labdát - mesélte el a támadó. - Jobb külsővel lőttem el, a bal alsóba juttattam a lasztit. Nagyon boldog vagyok, hogy NB II-es labdarúgó lettem.

Tegyük hozzá, nem csak ő érzett határtalan gyönyört, de egy egész város úszott az örömkönnyekben, miután a nyertes sereg visszatért a Duna partjára.

 Ennek a legendás mérkőzésnek a hősei, s a korszak mohácsi csapataiban megfordult kiváló játékosok gyűltek össze 2019-ben, a Mohácsi Ipartestület épületében - sajnos azóta közülük többen is már az égi pályákra költöztek.

Az eseményről lapunk akkor így számolt be:

A baráti találkozót a pályán kívül is igazi csékáként viselkedő Megyeri Károly vezényelte, aki rögtön azzal indított, hogy a fentebb említett gól szabályosságát van, aki ma is vitatja: az ellenfél egyik játékosa ugyanis üzenetben adta tudtára véleményét, hogy szerinte vissza kellett volna fújnia a sporinak a szabadrúgást.

Minderről rögtön élénk vita is támadt, amit azzal zártak le az egykor pályán lévők, hogy a bíró megadta, kész, nincs is miről beszélni.

Amúgy minden másról nagyon is volt. A legendák ontották a sztorikat.

Lingl például felelevenített egy régi, Videoton elleni MK-meccset, amely egy időre félbeszakadt, mert miután őt - mondjuk nem pont így fogalmazott - hátulról alattomosan felrúgta a vendégek egyik játékosa, a nézőknél elszakadt a cérna.

Befutottak a nézőtérre, kezükben a náluk lévő esernyőkkel, s megtámadták a szabálytalankodó „gyereket". A rend aztán csak helyreállt valahogy, s a Mohács tovább is jutott.

Vagy mégsem? Erről már megoszlottak a vélemények, meg arról is, hogy melyik évben is történt mindez. Kiderült, hogy két Vidi elleni kupameccs is volt abban a korszakban, abban viszont mindenki egyetértett, hogy ezek közül az egyik párharc továbbjutója a Mohács volt. Hőstett volt bizony az is.

A találkozón megjelent a mester, Bán László is, akit hatalmas szeretettel fogadtak egykori játékosai. Egy perc csendet kért azokra emlékezve, akik már nem lehetnek közöttünk. Megható volt látni, ahogy szavai nyomán néma vigyázzba vágták magukat a jelenlévők.

A tréner aztán arról beszélt, mekkora örömet jelentett számára, hogy edzhette a csapatot, felelevenítette a régi sikereket, s arról is szólt, szerinte Mohács most is megérdemelne egy másodosztályú focicsapatot.

- De legalább a harmadik vonal lenne meg a mennyei megyei helyett - vágták rá azonnal többen is.

Később nemcsak a jelenkori mohácsi foci, hanem a baranyai labdarúgás helyzete is terítékre került. Mérhetetlen keserűséggel beszéltek arról az egykori játékosok, edzők, hogy nincs elsőosztályú csapata sincs Baranyának. A tehetségek így elmennek máshova, pedig most is össze lehetne rántani egy jó kis gárdát belőlük - vélekedtek többen is.

A találkozó aztán a terített asztal mellett éjszakába nyúlóan folytatódott, hatalmas - sajnos ezeken a hasábokon jórészt idézhetetlen - történetekkel a pályák, öltözők világából.

Felvetődött az is, hogy a Pécsi Labdarúgás Napjához hasonlóan legyen Mohácsi Labdarúgás Napja, ami akár lehetne nagyatádi meccs évfordulóján. Erről döntés persze még nem született, mindenesetre kíváncsian várjuk, lesz-e folytatás - az viszont tény, hogy a helyi legendák, akik egykor rengeteg örömet szereztek a mohácsiaknak, valóban köztünk élnek, s jó lenne mielőbb viszont látni őket egy-egy újabb találkozón.

Talán hiánytalan a névsor
A '70-es évek végén, a labdarúgó megyei I. osztályban zajló eseményekről nem mindig volt részletes írás. Az összes létezőtudósítást átnézve, azért kirajzolódott, kik voltak az MVTE akkori keretében az aktív tagok. A lista: Alsóvölgyi István, Bencsik Vilmos, Dárdai Lajos, Farkas Béla, Fiochsz Ferenc, Grain András, Gyimesi Gyula, Hancz László, Hell Zoltán, Kiss László, Keipl János, Komli József, Kovács Bálint, Kővári Csaba, Lőrincz István, Papsity Zoltán, Pártényi Antal, Perjési Károly, Peterke András. Rott Ferenc, Schwarzkopf Bálint, Szeibert Imre, Székely Dezső, Szloboda József. Ők, huszonnégyen legalább egy alkalommal bizonyosan voltak a pályán, de azért még akadhat olyan személy, aki kimaradt a felsorolásból.
 

P. P.