Harmadik félidő: a pályán veszítettek, a kocsmában visszavágtak a mohácsi focisták

A meccset ugyan 4:2-re elveszítették a fiúk, a helyi kocsmában rendezett visszavágót viszont 8:1-re megnyerték. 

A mohácsi labdarúgás története lassan százhúsz évre nyúlik vissza, számtalan sztorival, emlékkel, köztük egy szabadkai mérkőzéssel

Az egyesületi keretek között űzött mohácsi sporttörténelem ugyan 1888 óta íródik, a labdarúgók csupán a XIX. évszázad utolsó esztendejében kezdtek szerveződni. 

Hamarosan játszótársat kerestek maguknak, az első hazai meccset 1901. május 19-én rendezték az akkori vásártéren, a mai mozi mögötti területen. A vendég a Pécsi AC volt, az MTE Ullerich góljával 1-0-ra nyert.

Később a mohácsi ifjak messzebbre is elmerészkedtek, például Szabadkára.

Kocsival indultak Baja érintésével majd vonatra szálltak. A kirándulás hajnalban, 5 órakor kezdődött, beletelt vagy nyolc órába, mire meg is érkeztek a vendéglátókhoz, akik szívélyesen fogadták a látogatókat. Fontos megjegyezni, hogy a naptárak ekkor 1901. július 24-et mutattak.

A barátságos mérkőzés 17 óra 30 perckor kezdődött, minderről a Mohács és Vidéke című újság különtudósítója számolt be.

A pálya a vámházzal szemben terült el, gyepes volt a játéktér, de nem olyan, mint amit manapság elképzelünk.

A mohácsiak pontos passzokkal építgették támadásaikat, ami a helyi szálas legényeket futásra késztette, ami nem nagyon ízlett nekik. Ezért aztán Prakatur (utóneve ismeretlen) szinte egymaga, őrizetlenül lőhetett kapura, aminek gól lett a vége. Boda követte a példáját, de sajnos ekkor még sok idő volt vissza. A dupla találatra Gruber kettővel válaszolt, még a tízperces szünet előtt.

A végeredmény 4:2 lett, bár hozzá kell tennünk, a vendégeket gátolta a bokáig érő fű (na ugye, a körülmények már akkor is magyarázatul szolgáltak), s egy bizonyos Zambelly úr, a játékvezető sem kedvezett a vizitálóknak, néha teljesen másképpen értelmezte a szabályokat, mint az elvárható lett volna (úgy látszik, a fociban tényleg semmi nem változik).

Száz szónak is egy a vége, az első felvonás tisztes vereséget hozott Mohácsnak.

Utána viszont következett a baráti összejövetel, ahol elhangzottak a köszöntők, majd érkeztek az ételek, italok.

Ez utóbbiban jártak élen a mi fiaink.

Az eredeti újságcikk ugyanis határozottan kiemelte a Bácskában jeleskedők általános fölényét. Hajnalra nyolcan maradtak állva, egy árva szabadkaival szemben. A többieket - nem túlzás - egyszerűen leitták az asztalok alá. Erre mondják a lelátón: szép volt, fiúk!

A visszatérő „hősöket", akik Palics érintésével tértek haza szülőföldjükre, Dunaszekcsőnél delegáció várta. Elutazott Mohácsról Szekcsőre dr. Rüll János elnök, Bene Károly választmányi tag, Weisz Vilmos pénztárnok, valamint Schmidt Nándor egyleti jegyző is. Mindannyian gratuláltak a teljesítményhez, de nem tudni, melyikhez. Elhatározták, hogy a félig legyőzött egylet tagjait meghívják magukhoz, mert a megidézett esemény minden tekintetben parádésra, emlékezetesre sikeredett.

Képünk illusztráció.

P. P. - Fotó: Pixabay