És akkor eljött a nap, amikor a mohácsi szurkolók megszállták Nagyatádot - De szép is volt!

Abban az évben óriási szezont futott a Mohács-Véméndi TE labdarúgócsapata. Az 1978-1979-es évadban megnyerték a Baranya megyei I. osztályt, de a nagy bravúr utána következett. Ugyanis 1979. június 24-én, Nagyatádon győztek az osztályozón, a Fűzfőt legyűrve jutottak be az NB II-be. A mohácsi futball első aranykorát élhették át a drukkerek, akik idegenbe is nagy számban elkísérték a kedvenceiket, több ezren szurkoltak Nagyatádon. Számukra egészen biztosan ez volt az évtized mérkőzése. 

Negyvennégy éve azt mindenki előbb sejtette, később tudta, hogy a baranyai bajnokság győzelmi esélyese a Mohács-Véméndi TE (ritkán jegyezték Mohács-Véméndnek, máskor MVTE-nek a források). Ezen sok vita nem lehetett, mert a gárda 1978. augusztus 13-án, a nyitányon 4-0-ra verte a Mágocsot, majd még további tizenegy összecsapáson maradt hibátlan a mérlege.

A téli szünetben már lassan lehetett volna kezdeni az aranyérmek átadását, bár a nyár eleje még messze volt. Végül, hetekkel a sorozat vége előtt a fiúk behozhatatlan előnyre tettek szert, győztek, de még nem a legfontosabb csatában.

A második vonaltól félig-meddig búcsúzó Fűzfő ugyanis kapott még egy esélyt a Magyar Labdarúgó-szövetségtől (MLSZ). Ugyanis, egy 90 perces ütközetben az egyik fél jogot szerezhetett az NB II-re, egy átszervezés okán. Ezt a meccset pedig semleges pályán, a Somogy megyei Nagyatádon rendezték meg, 1979. június 24-én, vasárnap, 16 óra 30 perces kezdettel.

A szurkolóknak több sem kellett, felkerekedtek, buszra pattantak, kocsiba ültek, esetleg motorral robogtak el a helyszínre. A legendák szerint az indulásnál az élen járók Lánycsóknál gurultak, miközben a sor hátulján lévők még a mohácsi dugóban vártak arra, hogy nekivághassanak az országútnak.

Az eredeti, részletes tudósítás szerint 4000 ember szorongott a nagyatádi lelátón, zömében nem a hazaiak, de nem is a fűzfőiek. A piros-fehér fanatikusok döntő fölényben voltak. Már délelőtt ellepték a szomszédvár utcáit, hatalmas felfordulást okozva a település életében. Ekkora rohamra senki sem számított, de hirtelen rengetegen „őrültek meg", bízva a mohácsi bravúrban.

Az MVTE 1-0-ra legyőzte a Fűzfő alakulatát. Álljon itt a sikert kiharcoló alakulat neve: Perjési - Farkas, Rott, Dárdai L., Alsóvölgyi - Kiss L., Komli (Budovinszki, a 89. percben), Hancz - Schwarzkopf (Keipl, a 88. percben), Pártényi, Bencsik. Edző: Bán László.

A gól az 55. percben esett, egy szabadrúgást követően. Amíg a sorfal rendeződött, addig Dárdai L. röviden, alig két méterre legurította a labdát Pártényi elé, a csatár pedig jó 28-30 méterről a bal alsó sarokba bombázott. De azért ünnepelni még korai lett volna! Mert az ellenfél kitámadott, még a 88. percben is hatalmas gólhelyzet maradt ki a mohácsiak kapuja előtt. Végül azért lepergett az utolsó másodperc is, következhetett az önfeledt ünneplés a gyepen, meg a tribünön egyaránt.

A lefújást követően a gólvágó, Pártényi Antal elevenítette fel a találat rövid történetét.

- Dárdai Lajos szólt, hogy, figyelj, aztán máris hozzám továbbította a labdát - mesélte el a támadó. - Jobb külsővel lőttem el, a bal alsóba juttattam a lasztit. Nagyon boldog vagyok, hogy NB II-es labdarúgó lettem.

Tegyük hozzá, nem csak ő érzett határtalan gyönyört, de egy egész város úszott az örömkönnyekben, miután a nyertes sereg visszatért a Duna partjára.

Talán hiánytalan a névsor

A '70-es évek végén, a labdarúgó megyei I. osztályban zajló eseményekről nem mindig volt részletes írás. Az összes létező tudósítást átnézve, azért kirajzolódott, kik voltak az MVTE akkori keretében az aktív tagok. A lista: Alsóvölgyi István, Bencsik Vilmos, Dárdai Lajos, Farkas Béla, Fiochsz Ferenc, Grain András, Gyimesi Gyula, Hancz László, Hell Zoltán, Kiss László, Keipl János, Komli József, Kovács Bálint, Kővári Csaba, Lőrincz István, Papsity Zoltán, Pártényi Antal, Perjési Károly, Peterke András. Rott Ferenc, Schwarzkopf Bálint, Szeibert Imre, Székely Dezső, Szloboda József. Ők, huszonnégyen legalább egy alkalommal bizonyosan voltak a pályán, de azért még akadhat olyan személy, aki kimaradt a felsorolásból.

P. P.