Zsúfolásig megtelt a komp Nepomuki Szent János ünnepének utolsó napján

A szívet-lelket melengető szombat esti jánoskázás és tűzijáték mellett sokak számára a másik legnépszerűbb program a mohácsi Nepomuki Szent János ünnepségsorozat roppant gazdag kínálatából a vasárnapi „kompozás."

A Széchenyi térről délután három órakor indult céhzászlós felvonulásra még azok is odaérhettek, akik a nap megelőző részét a Szent Miklós vízimalomnál töltötték, akár kerékpárral is vállalható távolságra városunktól.

A Halászati Szövetkezet, a Magyar Posta, a II. Lajos Cserkészcsapat, a Mohácsi Polgárok Olvasóköre, az MTE Nimród íjász szakosztálya és - nem utolsó sorban - egy sokác lakodalmas zászló alatt vonuló mohácsi civil csapat vezette a menetet a Szent Mihály téri liturgia helyszínére.

Bognár Attila plébános beszédében felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy Nepomuki Szent János hallgatása nem üres csend volt, hanem mártíromság. A mai virtuális, interneten kitárulkozó világban méltányolandó, mit vállalt a cseh szent az intim szféra sérthetetlenségéért. Miután a mohácsi egyházfi áldást kért a koszorúra, a miatyánk a magyar mellett németül és horvátul is elhangzott.

A liturgiát követően a tömeg valósággal megrohamozta a kompot, mely ezúttal nem keresztben, hanem hosszában közlekedett. A kikötőtől a Sokac-révig oda-vissza tartó út során emlékezésül - és talán kicsit engesztelésül is - a Duna hullámaira bocsátották a korábban megáldott koszorút.

A maximális létszámkapacitással robogó öreg, de megbízható vízi járműről a parton is hallani lehetett a Dobos József által betanított hangulatos muzsikát. Amint pedig az utolsó taktusok is lecsengtek, a komp nagyot szusszanva visszatért a kikötőbe - és talán még ő is azt gondolta: ez csodálatos volt.

Képünkön: megtelt a komp „karzata" is.

Cserdi Áron