Villámkarrier: a felnőttek között és a válogatottban is bizonyított már Rittlinger Lotti

Ötévesen kezdett el kézilabdázni, tizennégy évesen mutatkozott be a felnőttek között az NB I/B-ben Rittlinger Lotti, idén pedig a magyar serdülő válogatott tagjaként Európa-bajnoki címet ünnepelhetett. A Mohácsi Torna Egylet 1888 ifjú tehetsége számára ugyanakkor a sport és a tanulás is egyformán fontos.

-Gondoltál rá gyerekkorodban, hogy egyszer sikeres sportoló leszel?

- Kisgyerekként háromszor nyertünk országos bajnokságot a csapatommal és mindig nagy álmom volt, hogy bekerüljek a válogatottba. Azt viszont sosem gondoltam volna, hogy ez sikerülni is fog.

- Két évvel ezelőtt azt nyilatkoztad, még nincsenek konkrét elképzeléseid a sporttal kapcsolatban. Változott ez mostanra?

- Konkrét terveim még mindig nincsenek, egy valami azonban biztos: ameddig csak tudok, szeretnék kézilabdázni. Hogy pontosan meddig tudok eljutni a sportban, azt majd a jövő eldönti.

-  A sport vagy a továbbtanulás lesz a fontosabb?

- A középiskolát mindenképpen Mohácson fejezem be, majd ezután szeretnék
egyetemen továbbtanulni. Mindezt persze a kézilabda folytatása mellett. Az meg sem
fordulna a fejemben, hogy a tanulás miatt abbahagyjam a sportot, de ez fordítva is  igaz. Mind a kettő fontos szerepet játszik az életemben. A továbbtanulást illetően sincsenek még konkrét elképzeléseim, az idegen nyelvek és a sport érdekel a leginkább, ilyen irányba szeretnék majd elindulni.

- Nem bánod, hogy ilyen fiatalon csak a kötelességekre kell koncentrálnod? Jut azért időd a szórakozásra?

- Természetesen néha igen, a győztes mérkőzések után néha elmegyünk a lányokkal kicsit ünnepelni. A barátnőim és a családtagjaim születésnapját is mindig megünnepeljük.

- Mennyire vagy leterhelve? Hiszen nemcsak a suliban, de edzéseken és versenyeken is komolyan kell teljesítened.

- A felnőtt csapattal heti hét edzésünk van, ebből kettő délelőtt. A suli miatt a délelőtti edzéseken nem tudok részt venni, ehelyett délután túlórázok, hogy bepótoljam az elmaradást. Egyelőre nem érzem, hogy le lennék terhelve, ezek a feladataim, amiket el kell végeznem. Nem igazán van sok szabadidőm, de azt a keveset, ami megadatott, a családommal, a párommal és a barátaimmal szeretem tölteni.

Kálóczy Eszter - Fotó: Dittrich Éva