Városi kitüntetés átadásával búcsúzott el Mohács Ljiljana Pancirov főkonzultól

Éveken át kiváló kapcsolatot ápolt a helyi horvátság, sokacság vezetőivel, képviselőivel és Mohács önkormányzatával is Horvátország pécsi főkonzulja: Ljiljana Pancirovtól, aki hamarosan Zágrábban folytatja munkáját, díszünnepség keretében búcsúztak el szerdán este a Mohácsi Sokacok Olvasókörében.

Hogy milyen viszony is kapcsolta-kapcsolja mohácsiak sokaságához az országát hivatalos, állami szinten képviselő hölgyet, híven fejezik Jaksics György szavai, aki a díszvacsora előtti pillanatokban így fogalmazott: fájó szívvel vesszük tudomásul, hogy elmegy a „mi" főkonzul asszonyunk. A Sokac-kör elnöke ezzel folytatta: a búcsú nem csupán a helyi sokacság, de Mohács önkormányzata, sőt, az egész város számára is fájó, hiszen, ahogyan ő mondta, a Ljiljana Pancirovval való közös munka eredményeként nagy dolgokat vittek véghez az elmúlt években, ebből az együttműködésből számos szép, értékes és maradandó dolog született.

- Másfél évtizedes polgármesteri működésem során számos főkonzullal találkoztam, s önkormányzati vezetőként természetes volt, hogy valamennyiükkel igyekeztem jó kapcsolatot formálni: a legközvetlenebb, legszorosabb és legbarátibb viszonyt valamennyiük közül kétségtelenül Ljiljana Pancirov asszonnyal sikerült kialakítanom: igen, vele, aki gyakran megfordult köztünk, a rendezvényeinken, s aki nem csupán hivatalos okokból, meghívásra, hanem magánemberként is szívesen eljött ide - méltatta a vendéget Szekó József.

Polgármesterünk hozzátette: a főkonzul asszony nem csupán a kulturális kapcsolatok elmélyítése, hanem a két ország gazdaságának élénkítése terén is sokat és eredményesen munkálkodott. Szekó József kijelentette: a következő képviselő-testületi ülésen javaslatot fog tenni arra, hogy Ljiljana Pancirov asszony kapja meg a Mohács Város Tiszteletbeli Polgára címet. A bejelentést láthatóan megilletődötten hallgató konzul asszony meglepetése csak fokozódott, amikor Szekó József átnyújtotta neki a Mohácsért Aranygyűrűt és az ezzel járó díszes oklevelet...

Az elismerésért köszönetet mondó vendég arról beszélt: a kezdetektől úgy érezte és látta, hogy Mohács első embere szívügyének érzi a helyi horvátság, sokacság sorsát, boldogulását. A főkonzul asszony reményét fejezte ki, hogy a közös munkálkodás nyomán is előkészített gazdaságélénkítő programok, projektek sikeres lesznek, s ezek megvalósulásából mindkét ország egyaránt profitálni fog.

- Mindig otthon éreztem itt magam, s mindebben a jelenlévőknek nem kis szerepük volt. Igen, jó volt itt mindenkor, ebben az évről évre fejlődő, gyarapodó és szépülő városban - beszélt az eltelt időszakról az est „főszereplője".

- Hadd idézzem az egyik kedvenc mondásomat, amely így szól: „Mindenki, aki elmegy, nyomot hagy maga után, s énünk egy részét is magával viszi..." - mondta a Mohácsi Horvát Önkormányzat elnöke, Filákovity István, aki szerint Ljiljana Pancirov nem csupán nyomot, hanem igen mély nyomot hagy mindenkiben Mohácson, aki bármi módon kapcsolatba került vele.

Az önkormányzati vezető ajándékként egy busómaszkot nyújtott át az ünnepeltnek, míg Jaksics György egy erre az alkalomra készített, feliratozott feketekerámiával és egy fényképalbummal kedveskedett neki, csupa olyan fotóval, amely a főkonzul asszony itteni látogatásain, a hivatalos és nem hivatalos programokon készült. A helyi sokacság életéből ünnepnapjaiból vett pillanatokat megörökítő képek találhatók abban az albumban, amelyet Szekó József a Sokac-kör nevében Jaksics Györgytől, köszönetképpen az elmúlt években nekik nyújtott segítségért.

A díszvacsorával zárult esten - amelyen a Šokadija zenészei is hangszert ragadtak - Ljiljana Pancirov egy-egy gyönyörű virágcsokrot is átvett köszöntőitől. A sok-sok kedvesség láttán ezeket mondta:
- A holmimat Pécsett nemrég kamionra pakolták, hogy aztán Zágrábba vigyék, ahol a jövőben dolgozni fogok. De itt Mohácson, Önöktől, Tőletek annyi ajándékot kaptam, hogy úgy látom, még egy teherautóra lesz szükségem...

Képünkön: Szekó József, Filákovity István és Ljiljana Pancirov.

Ádám Miklós