Szekó József az MTE 1888 születésnapján: Mohácson mindig is lesz egyesületi sportélet

Negyvenéves koráig volt igazolt játékos Szekó József, s csaknem 15 évig az MTE 1888 elnöke. Mohács polgármestere amondó, a városban mindig lesz egyesületi sportélet, hiszen az itt lakók nagyon sportszeretőek. Az önkormányzat továbbra is biztosítani fogja a feltételeket, ugyanakkor örömmel töltené el, ha újabb támogatók is bekapcsolódnának az egyesület működtetésébe. 

- Igaz, hogy nem sokon múlt, hogy élvonalbeli játékos legyen Önből?

- Azért ez nem teljesen így volt, de valóban, alakulhatott volna akár így is - fogalmazott Szekó József. - Gyerekkoromban több sportot is kipróbáltam, de a labdarúgáshoz kötődtem leginkább. Péntek Károly szerettette meg velem a sportot Mohácson. Aztán Pécsett, a középiskola alatt a Pécsi Dózsa ificsapatában futballoztam. Tizennyolc éves voltam, amikor a Pécsi Dózsa és több más pécsi csapat beolvadt a PMSC-be. Minden érintett csapat legjobbjai a PMFC első, negyven fősre felduzzasztott keretéhez került, néhányunkat kölcsönadtak, engem a másodosztályban szereplő PVSK-nak. Néhány hónap alatt bejátszottam magam az első csapatba, fél évet töltöttem ott, azonban akkor már főiskolára jártam, és egyre nehezebben tudtam összeegyeztetni a tanulmányaimmal járó elfoglaltságokat a sporttal. A főiskolán rábeszéltek, hogy igazoljak át a PEAC-ba, ami meg is történt. A körülmények viszont nem igazán tetszettek, s bár Garami József ebben az időszakban többször is kapacitált, hogy térjek vissza a PMSC-hez, a nagypályás focival akkor felhagytam. Kispályán viszont folytattam, országos bajnokságot is nyertünk. A főiskola után Mohácson játszottam, a katonaság alatt a Steinmetz SE-ben, leszerelés után pedig már a család és a munka volt a fontosabb, de alacsonyabb osztályú bajnokságokban negyvenéves koromig játszottam. Szóval, az élvonal azért nem volt annyira közel.

- Ha az nem is, a válogatottság megadatott.

- Az „csak" a parlamenti válogatott volt, de igen, több mint húszszor a csapat tagja voltam. Ötvenévesen kellett végleg felhagynom a focival a szokásos sportsérülések miatt.

- Mikor került először kapcsolatba az MTE-vel?

- Gyerekként kijártam a mohácsi meccsekre, később pedig, mint említettem, az egyesület játékosa is voltam.

- És vezetőként?

- A sportszeretetem közismert volt. Bokodi István, aki az MTE legendás ügyvezetője volt, a 90-es évek elején kért fel, vegyek részt az MTE irányításában, előbb mint vezetőségi tag, később pedig mint az egyesület elnöke. Csaknem 15 évig voltam az MTE elnöke.

- Hogyan emlékszik azokra az időkre?

- Bokodi Istvánnal az volt a filozófiánk, hogy aki sportolni akar Mohácson, az megtehesse. Nyitottak voltak a pályáink, bárki használhatta azokat, mindez ma is így van. Örültünk, hogy újabb és újabb szakosztályok alakultak, ezzel is színesedett a város sportélete.

- Milyen módon tudták megoldani az egyre növekvő egyesület finanszírozását?

- Az elnöki időszakom elején még nem én voltam Mohács polgármestere, a város jóval kevesebbel támogatta a sportot, mint jelenleg. Nagy különbség volt viszont, hogy számos cég komoly összeggel szállt be az egyesület vagy egy-egy szakosztály működtetésébe.

- És mi a helyzet ma?

- Ez gyakorlatig megszűnt. Az önkormányzat mintegy 70 millióval támogatja évente az egyesület működését, körülbelül húszmillió folyik be a tagdíjakból, s csak igen kevés a szponzoroktól. A működési támogatáson felül a fejlesztések önrészét is a város állja, ez is meghaladhatja a százmillió forintot évente.

- Ha a szponzorok nem is tülekednek, itt van helyettük a TAO.

- Ez igaz, ám ezzel a lehetőséggel csak a nyereségesen működő vállalkozások élhetnek, míg a veszteséget kimutatók nem. Ugyanakkor utóbbiak egy részének is módjában állhatna támogatni a sportot, mégsem teszik.

- Több, Mohácsnál kisebb városnak is van első osztályú csapata. Az MTE 1888-nak mikor lesz?

- Ha egy komoly, Mohácsért elkötelezett támogató érkezik. Meglátjuk, mit hoz a jövő. De igen, értem a kérdést, így konkrétabban is válaszolni tudok. Ahhoz, hogy a női kézisek az első osztályban szerepeljenek, s ott középcsapat legyenek, legalább további évi ötvenmillióra van szükség, de inkább többre. A tehetségeink megvannak ehhez, a további feltételek kialakításán pedig dolgozunk. Azt szeretném még ezzel kapcsolatban világossá tenni, hogy az MTE 1888 mindig is nevelőegyesület volt, mindig voltak különböző korosztályos válogatottjaink, s azt szeretnénk, hogy ez így is maradjon. Csaknem ezer igazolt sportolónk van, több ezren használják tömegsport keretében a létesítményeinket. Fel sem merülhet, hogy az ő jövőjüket, lehetőségeiket kockára tegyük azzal, hogy átcsoportosítjuk a jelenlegi támogatásokat, s önerőből bevállaljuk az NB I-et.

- Az eddigi nagyságrendben továbbra is tudja támogatni az önkormányzat az egyesületet?

- Igen. Mohácson mindig lesz egyesületi keretek közötti sportélet, hiszen látszik, mennyire sportszeretőek az itt lakók. A mi részünkről pedig örömmel támogatjuk mindezt, hiszen egyértelmű, hogy nem kidobott pénzről van szó, s a másik oldalról is van fogadókészség.

Máté Balázs - Fotó: Dittrich Éva