Szabó Róbert: A mohácsi ingatlanpiac még csak ébredezik dermesztő téli álmából

A tavasz megérkezte hagyományosan az ingatlanpiac kisebb-nagyobb élénkülését hozza magával a téli hónapokhoz képest: A fűtési szezon kellős közepén ugyanis kevésbé mutatnak hajlandóságot a felek a költözködésre. Szabó Róbert mohácsi ingatlanközvetítővel a helyi viszonyokról beszélgettünk.

- Jelenleg túlkínálat van Mohácson, sok az eladó ingatlan, ami elméletileg a vevő pozícióját erősíti - tudjuk meg a szakembertől. „A mozgás csökkenését a válságra vezethetjük vissza. Az emberek egyrészt félnek a hitelfelvételtől, másrészt szigorodtak is a folyósítás feltételei." - teszi hozzá. Van lehetőség terhelt ingatlan adás-vételére is, de ilyenkor a vevőnek mindenképpen oda kell figyelnie, mennyi is pontosan a hitel.

Bár kaphatók lakások, házak egészen olcsón, ezekre az alkalmi vételekre jellemzően nem spekulánsok csapnak le, akiket a továbbadásból származó haszon kecsegtet. Már csak azért sem, mert napjainkban nem a legegyszerűbb dolog az ingatlan mihamarabbi, profitot hozó értékesítése.

- Hogyan oszlik meg a kereslet, illetve a kínálat Mohácson? - kérdezem Szabó Róbertet. „Távfűtéses lakásból árulják a legtöbbet, de szép számmal akadnak új tulajdonosra váró családi házak is." - hangzik a válasz. Mint kiderül, az alsóbb szinteken fekvő, földszinti vagy első emeleti, egyedi fűtésű lakásokból viszonylag kevés eladó van, miközben ezek értékesítése a többiekhez képest gyorsabb sikert ígér.

Az ingatlanközvetítő ugyanakkor hangsúlyozza: „Nem tehető egyenlőségjel távfűtéses és távfűtéses lakás közé. Ezen a szegmensen belül is vannak szembetűnő különbségek." Egy legfelső emeleti, függőfolyosós lakást - már a lift hiánya miatt is - hosszadalmasabb procedúra eladni, mint egy zárt lépcsőházbeli, lejjebb elhelyezkedőt; és valószínűleg az árából is többet kell engedni, vagy eleve alacsonyabban érdemes belőni.

A volt „Felszabon" az Ete János utca elejétől induló négy lépcsőházas társasházak és a csillaglakások kedveltebbek, de túl magasra ott sem akarnak kaptatni a potenciális vevők. Itt is visszaköszön tehát a „minél lejjebb, annál jobb" megfontolás.

Érzékeny pont az árkérdés. Szabó Róbert ezzel kapcsolatban így fogalmaz: „Van, aki anyagi, más pedig érzelmi okokból nem enged az árból." Persze akadnak, akik előbb-utóbb alkalmazkodnak a keményebb piaci körülményekhez.

A szakember rámutat: Egy „felszabi" zárt lépcsőházas lakás irányára évekkel ezelőtt négyzetméterenként százezer forint körül mozgott, és ezt általában meg is adták a vevők. Amint kiemeli, a megjelölt irányár ugyan sok esetben nem változott, de a tényleges eladási ár ehhez képest gyakran mindössze nyolcvanezer forint tájékán állapodik meg. A Duna-parton ezzel szemben a kétszázezer forintos négyzetméterár is elképzelhető, ha jóval újabb építésű, egyedi fűtésű lakásról van szó.

Sokan legyintenek és azt mondják saját ingatlanukra: „Nem lehet eladni." A közvetítő szerint ez nemegyszer abból fakad, hogy a tulajdonos rosszul határozza meg az árat, amihez aztán túlságosan makacsul ragaszkodik, illetve, hogy koncepció nélkül, alkalomszerűen hirdet. Nem azért, hogy hazabeszéljen, de Szabó Róbert hozzáteszi: „Talán bölcsebb dolog egy szakember segítségét kérni."

Cserdi Áron