Szabad a magyar nép, fejét fenntarthatja – 1848 márciusára emlékezett Mohács

Bár a zordra forduló időjárás alaposan megtréfálta a '48-as ünnepségek szervezőit, szereplőit és közönségét, a csütörtökön városunkban megtartott főhajtásokat így is több százan kísérték figyelemmel.

Az ezen a napon tradicionálisan szabadtéren megtartott rendezvényeket kivétel nélkül fedett helyre kellett menekíteni. A Park Utcai Általános Iskola diákjai délben ezúttal nem a szokásos helyen, a Városi Bíróságnál található Petőfi-domborműnél, hanem a Városi Sportcsarnokban emlékeztek a sorsfordító napokra. Dalaik, verseik, s az általuk előadott kórusművek híven adták vissza '48 soha nem felejthető napjait, az ország egészét átható forradalmi hevületet, azt a bizakodást és reménykedést, amelyet 165 évvel ezelőtt egy emberként táplált a magyarság, közte a soknemzetiségű Mohács is.

Rabságunk jelképét a földre taposta / Aztán ünnepet ült táncolva, dalolva / Kossuthot éltette, Petőfit szavalta / Magyar, szerb, sváb, sokac forrt eggyé a dalba' / A szabadság híre egységet kovácsolt / Mohács büszke népe egyként mellé állott - visszhangozták a sportcsarnok falai a mohácsi történelemtanár, helytörténész Nagy Kálmán nagyszerű verssorait.

Pár órával később az Ifjúsági Centrumban gyülekezett a város ünneplő közönsége. A több mint háromszáz résztvevővel megtartott rendezvényen szintén a korabeli események krónikájának felidézése, s a korszak ismert vagy kevéssé ismert dalainak, költeményeinek előadása adta az ünnepség gerincét. Több mint 160 évvel később is híven őrizzük és tiszteljük azok emlékét, akik egyet akartak, s akik nemzeti színű zászlónk alatt összefogásra, együtt gondolkodásra szólítottak fel - hangzott el, s a Horváthy Lenke vezette kórus előadása után méltán kísérte vastaps úgy a látványos műsor egészét, mint a végszó gyanánt elhangzott gondolatot: „Ide, e földre kell hoznunk, ami nemes, s mindent, ami szépre és jóra érdemes!"

Hasonló szellemben beszélt 1848/49 dicsőségéről Horváth Zoltán is. Parlamenti képviselőnk hangsúlyozta: a pesti forradalom lüktetése újraélesztette a már mindent feladó, mindenről lemondó emberek sokaságának hitét. Újra együtt dobbant minden magyar szíve. Emberek milliói újra hinni és reménykedni mertek a jövőben, nem hátra, hanem előre, nem a múltba, hanem a jövőbe tekintettek immár - hallhattuk parlamenti képviselőnktől.

A törvényhozás tagja aláhúzta: nemcsak hazánk, hanem Mohács is büszke lehet akkori forradalmi vezetőire. Köztük arra a Hatos Gusztáv főjegyzőre, aki március 17-én a Budapestről érkező hírek hallatán lobbantotta fel városunkban a forradalom lángját.

- Mai világunkban átértékelődtek a régebben tisztának tűnő folyamatok. Ma már a háborúinkat nem csatatereken és tűzzel perzselt lövészárkokban vívjuk, kezünkben karddal és szuronyokkal. Nem! Az új világ globalizált harcosai új harcmodorban, a legmodernebb technika eszközeivel támadnak ránk - mondta a politikus, így folytatva: ezek az ellenfelek devizahitelekkel árasztották el és kötötték gúzsba az államot, az önkormányzatokat, a felsőoktatási intézményeket és a magyar családok százezreit.

Elhangzott: a hazánkat pillanatnyi érdekei alapján megingatni, kihasználni igyekvő pénzügyi érdekcsoportok ellen szerencsére magyarok millió sorakoznak fel itthon és a határainkon túl. Horváth Zoltán úgy vélte: az ország jövője, sikere rajtunk áll vagy bukik. Annak a meggyőződésének is hangot adott, mely szerint sokat veszíthetünk, hiszen 2010 óta sok mindent csináltunk! Ezen időszakban egy olyan közösséget építettünk fel, ahol az együttélésünk legfontosabb kerete a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető kovásza pedig a hűség, a hit és a szeretet.

Szent István király, a '48-as honvédek, az '56-os pesti srácok mind-mind azt üzenik nekünk a történelem főutcájáról, hogy bár a tél még jó néhányszor próbára teszi a hazát, de mint minden telet, úgy e mostanit is egy új tavasz váltja fel, s vele új rügyek és remények fakadnak...
Az ünnepség az Ifjúsági Fúvószenekar által előadott Szózat hangjaival zárult.

Ádám Miklós