Orsós Gábor az ajándékát nem a karácsonyfa alatt találta

Az értelmileg akadályozott és pszichiátriai betegeket gondozó mohácsi Pándy Kálmán Otthon lakója Orsós Gábor, aki a városban kétévente meghirdetett Képző és Iparművészeti Szalon egyik díjazottja. Már az mérhetetlen boldogság volt számára, hogy két festményét és az általa készített szoborcsoportot a zsűri beválogatta a neves művészek alkotásai sorába a kiállításra, de arról még csak nem is álmodott, hogy díjazott lehet.

- Tíz éve kezdtem az érzéseimet, vágyaimat alkotásokban kifejezni, miután az otthonban a foglalkozásokon először nyílt lehetőségem különböző eszközöket használni. Engem a festészet fogott meg. Eleinte színesek voltak a képeim, de ma már ritkán használok színeket, a fehér és a fekete árnyalataival jobban tudom kifejezni az érzelmeimet - mondja Orsós Gábor, miközben vele és Radicsné Muk Etelkával, a kerámia műhely vezetőjével néhány festményét nézzük.

- Gábor mindig embereket fest. Nem mondja ki, de úgy érzem, saját magát is mindegyiken ábrázolja. A kiállított, három alakos képen azt gondolom, ő a kitaszított középen. A másik képen ő a gyerek, akit körbe ölel a család, de valamennyi munkáját nézve sejthető, hogy melyik figura Gábor - elemzi a munkákat Muk Etelka, amíg Gábor előkeresi a szobájában azt az egyetlen festményét, ahol a fekete-fehér képen még harsány szín is van: ezen az emberi figurákat hatalmas piros ernyő alatt ábrázolta.

A kerámia műhely vezetője megjegyezte, hogy amíg Orsós Gábor alkotásait Mohácson most első alkalommal láthatja a nagyközönség, Budapesten, sőt külföldön több kiállításon bemutatkozott. Öt éve rendszeres résztvevője a fővárosi Art Brut Galéria szervezésében a PsychArt24 elnevezésű művészeti maratonnak. A rendezvény 24 órájában hatvanan, hivatásos és amatőr, valamint mentális fogyatékossággal, illetve pszichiátriai betegséggel küzdő festők dolgoznak együtt. Valamennyi ott készülő kép a galéria tulajdona lesz, s ezeket rendszeresen vándorkiállításon mutatják be. A visszajelzésekből tudható, hogy Gábor több képe is már bejárta Európát.

- A festőmaratonon és most a szalon kiállításának megnyitóján újra ugyanolyannak érezhettem magam, mint az igazi művészek. Budapesten különösen jó érzés együtt alkotni, beszélgetni a képekről, az azokat ihlető élményekről, érzésekről. Ezek a találkozások új lendületet adnak a festéshez, de lelki társakat, barátokat is találtam ott - mondja Gábor, miközben számtalanszor megjegyzi, mennyire hálás az otthonban a segítőinek, Kovács Emesének, az ArtBrut Galéria vezetőjének, vagy dr. Simon Lajosnak, a Semmelweis Egyetem adjunktusának, a Moravcsik Alapítvány kuratóriuma elnöknek, akik lehetővé tették számára, hogy sikeresnek érezheti magát.

Mielőtt indulna, hogy néhány kerámiáját is előhozza, visszatér a szalon kiállítása megnyitójára: „Oda az én családom is elkísért. Sajnos nem mindegyik segítőm tudott jelen lenni, hiszen dolgoztak, de néhány kedves ismerősömön kívül Oszvald Lászlóné, Horkics Zsuzsanna és Muk Etelka is velem volt. Amikor díjazottként meghallottam a nevem, hirtelen el sem hittem, hogy engem szólítanak. Mintha álmodtam volna, meg utána is, amikor a fogadáson az igazi művészek gratuláltak."

A kerámiáit mutatva mesélte, hogy öt éve dolgozik az otthonban létesített kerámia műhelyben, ahol Etelkának és Boda Péter keramikusnak köszönhetően ismerhette meg az agyag formázásának a technikáját. Többnyire ott is emberi figurákat készít. Mint mondta, nem sokat, mert egy-egy szobron hosszú ideig dolgozik és nem is mindegyikkel elégedett, de igyekezik egyre jobban odafigyelni a részletekre.

Képünkön: Orsós Gábor az egyik kiállított és a XI. Képző és Iparművészeti Szalonon a Junior Art Alapítvány díját kapott festményén dolgozik.

B. M.