Örömzene: rézfúvósokra hangszerelve a Mohácsi Vész igazi zene volt a füleinknek

Telt házas koncerttel lépett a közönség elé pénteken este a Mohácsi Vész Brass Band névre keresztelt muzsikus társaság. Az egykori mohácsi zeneiskolásokból időközben igazi művészekké avanzsált zenészeket a hallgatóság alig akarta leengedni a Schneider Lajos Alapfokú Művészeti Iskola színpadáról.

Dr. Kovács Mirella jegyző, akit az alkalmi zenekar kért fel a rendezvény megnyitására és a műsorvezetésre, az együttes névválasztásával kapcsolatban tréfásan megjegyezte: talán azért hívják így őket, mert sokan vannak, mint a törökök és hangosak, mint a busók.

Az est első részében klasszikus darabok csendültek fel, melyekkel a zenészek minden esetleges kételyt eloszlatva bizonyították, tökéletesen képesek a fegyelmezett és pontos játékra.

A profizmus fület gyönyörködtető jele, hogy nem különálló hangjegyek egymásutánját, nem a kottafejek görcsös lekövetését érezhette a hallgatóság, hanem egy alkotórészeire nem bontható elegáns dinamikájú folyamot. A mesterek komponálás közben nagy valószínűséggel éppen úgy képzelték el a darabokat, ahogyan azok a Schneider-színpadon megszólaltak.

A szünet utáni második részben a populáris melódiáké volt a főszerep. A filmzenék mellett a generációkon átívelő népszerűségű, a divatból soha ki nem menő Queen téma elemi erővel töltötte be a teret, már-már szétfeszítve a falakat - ebben a hangszerelésben okkal vélhették sokan, hogy akár az első blokkban is méltó helye lett volna.

A zenekar tagjai nem feledkeztek meg volt tanárukról, Dobos Józsefről sem, az iskola igazgatójáról, a koncert után pedig egy közös vacsorán vettek részt fehér asztalnál, az intézmény udvarán. Jó hír, hogy a közönség bízhat abban, nem utoljára hallotta a Mohácsi Vész Brass Bandet.

Képünkön: pillanatfelvétel a koncertről.

Cs. Á.