Ne féljünk a sakáltól - nem lesz „apokalipszis", mondják a természetvédők

2014. augusztus 06. szerda 17:30

Ne féljünk a sakáltól - nem lesz „apokalipszis

A Baranyában, a Mohács környéki területeken is egyre nagyobb számban előforduló aranysakálok nem jelentenek komoly veszélyt a nagyvadakra, ellenben fontos szerepet töltenek be a növényevő állatok selejtezésével, a dögök eltakarításával, a túlszaporodó kártevők gyérítésével, ezért felesleges sakál-apokalipszist emlegetni a nemzetközi természetvédő szervezet, a WWF szakembere szerint.  

 

Több alkalommal is érkeztek hírek arról a közelmúltban, hogy egyre több aranysakál tűnik fel Baranyában. A nádi farkasok egyes vélekedések szerint a nagyvadakra is veszélyesek, Szűr környékén például a vadászok szerint megfeleződött az őzállomány.

A nemzetközi természetvédelmi szervezet, a WWF Magyarország szerint az őshonos aranysakál Magyarországra visszatérését sokan alaptalan félelemkeltésre használják. A sajtóban megjelent hírek és vélemények ellenére azonban a sakálok nincsenek veszéllyel a hazai, túlszaporodott őzpopulációra.

A WWF Magyarország hangsúlyozza, hogy több kutatásra lenne szükség e kis termetű, őshonos kutyaféle jobb megismeréséhez. Csak hiteles információk birtokában lehet megfelelő kezelési terveket kidolgozni, és ezzel a sakálokkal való együttélést problémamentessé tenni.

Korlátlanul vadászható

Az aranysakál jelenleg korlátlanul vadászható, sőt csapdázható az egész év során. A mérgezésük ugyanakkor tilos, mert az számos más emlős- és madárfajra veszélyt jelentene. A WWF szerint a sajtóban megjelent hírek és vélemények ellenére a sakálok hatása a nagyvad fajokra, tehát az őzre, a szarvasra és a vaddisznóra, minimális, mivel legfeljebb a fiatal egyedeket képesek elejteni. Valós tény ugyanakkor, hogy a Kárpát-medencében e három patás vadfaj részben éppen a ragadozók kipusztítása miatt szaporodott túl, ami mára elviselhetetlenné tette a mezőgazdasági és az erdei vadkárt. Növekszik a közúti vadbalesetek száma, és a kullancsfertőzések gyakorisága is a szoros kapcsolatban áll a patások állományának nagyságával. A magas vadlétszám fenntartásában ugyanakkor a műkedvelő vadászokból élő vadásztársaságok érdekeltek, ezért a vadállomány elhanyagolható mértékű csökkentése is a ragadozókkal szembeni haragot táplálja.

Az elmúlt hetekben-hónapokban több tudósítás jelent meg az aranysakálok okozta „veszélyekkel" kapcsolatban, fogalmaznak a természetvédők közleményükben. Erősen túlzó, elfogult vélemények további felnagyításával némelyikük valóságos „sakál-apokalipszist" emleget. A WWF Magyarország szerint a sakál megjelenése és újbóli megtelepedése természetes folyamat. A rókánál alig nagyobb termetű, mintegy 10-12 kilogramm súlyú ragadozó elsősorban kisebb emlősökkel - köztük pockokkal illetve elhullott állatokkal - táplálkozik, így fontos szerepe van a természeti tájak egészségi állapotának megőrzésében.

- Sajnálatosnak tartjuk, hogy a médiában valamennyi hazai ragadozófajt időnként veszélyes fenevadként mutatnak be, ami meglehetősen távol áll a valóságtól - mondta Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programvezetője. - A hiúzok, farkasok, a rókák és az aranysakál is fontos szerepet töltenek be a természetben a növényevő állatok selejtezésével, a dögök eltakarításával, a túlszaporodó kártevők gyérítésével. Sokan tudatlanságból, alaptalan félelemből, vélt vagy valós érdekből az irtásukat szorgalmazzák. A fokozottan védett hiúz és farkas esetében ez bűncselekmény, a róka és az aranysakál állományszabályozása ugyanakkor törvényes keretek között jelenleg is elvégezhető - tette hozzá a szakember.

Fotó: Kovács Attila/MTI

B. M.