Mohácson nincs más választás: a romok eltakarítása után tovább kell építeni a várost

Éppen egy esztendeje érkezett a máig felfoghatatlan hír, hogy elhunyt Szekó József, Mohács polgármestere.  Akkor még senki nem tudhatta, mi következik ezután, ki és hogyan viszi tovább az örökségét. Legfeljebb sejtéseink lehettek, de arra, ami végül történt, aligha számíthatott bárki is. 

A legrosszabb forgatókönyv valósult meg. Mindannyian láttuk, milyen körülmények között foglalta el helyét a most a színről leléptetett új polgármester. Láttuk azt is, hogy azóta mi történt, illetve mi nem történt.

Nem jelentettek be például egyetlen új, érdemi beruházást sem. A látványpolitizálás részeként a korábban megkezdett fejlesztéseket leszólták, nem létező ügyek után kutakodtak.

Lefejezték az évtizedek óta példásan működő polgármesteri hivatalt a jegyző eltávolításával, megaláztak az ott dolgozók közül többeket is, korrupciót kiáltva.

Ezeknek a vádaknak a komolyságát, pontosabban komolytalanságát mutatja, hogy a „világbotrány" dacára mégsem vitt el senkit a rendőrség.

Arra viszont jó volt mindez, hogy a városházán leálljon az élet.

És arra is, hogy kiássák a Mohácson korábban soha nem létezett lövészárkokat, sárba taposva egymás lelkét.

A hangoskodók kiabálása azonban nem hallatszott el az égig, a többség pedig csendben tűrt.

Most viszont végre eljött az ideje, hogy ők is felemeljék a hangjukat, vasárnap a szavazófülkékben ezt szimbolikusan bizonyosan meg is teszik, s véget vetnek a rémálomnak.

Mohácson egyszerűen nincs más választás, el kell takarítani a romokat, s utána tovább építeni a várost.

Hajrá, Mohács!

M. B. - Fotó: Dittrich Éva